OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az Afsluitdijk (magyarul „zárógát”) egy hosszú gát Hollandiában, amely a mostani IJsselmeer nevű tavat elválasztja az Északi-tengertől. A Noord-Holland tartománybeli Den Oever és a frízföldi Zurich falvak között húzódik 32 kilométer hosszan és 90 méter szélességben, a tengerszint felett 7,25 méterrel.

Cornelis Lely (vízügyi mérnök és miniszter) és Hendrik Lorentz (Nobel-díjas holland fizikus) tervei alapján épült 1927 és 1933 között épült.

Miért volt szükség az Afsluitdijkre?

A 19. század végétől több tudós is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy van-e lehetőség a Zuiderzee feltöltésére – ez egykoron Hollandia beltengere volt, a mostani IJsselmeer területén. Erre már csak azért is szükség volt, mert a partján fekvő több holland tartomány tengerszint alatti magasságban volt. A feltöltésre egyébként végül nem került sor lakossági tiltakozás hatására – de ez nem is volt már annyira fontos a lezárás végeztével.

Egyikük, Cornelis Lely vízügyi mérnök 1891-ben elkészítette az első tervet a Zuiderzee tengertől való elzárására. Később, 1913-ban, amikor Lely vízügyi miniszter volt, a terv bekerült a kormányprogramba is, a halászok tiltakozása ellenére. 1916-ban pedig egy nagy vihar nyomán az Északi-tenger elöntötte a holland mélyföldeket mintegy tízezer áldozatot követelve. Két évvel később a parlament elfogadta az építésről szóló terveket.

Elkezdődik az építés

Az első lépést 1920 júniusában tették: ekkor épült meg a két és fél kilométer hosszú Amsteldiepdijk nevű gát Noord-Holland kiszögellése és Wieringen sziget között. Ezután négy pont felől haladtak „előre”: a gát két szárazföldi vége, illetve két mesterséges sziget felől.

A gigászi munkát végül 1932. május 28-án zárták le, két évvel a tervezett határidő előtt. A Zuiderzee megszűnt, helyette-helyén pedig létrejött az IJsselmeer nevű belső tó. A hivatalos megnyitóra 1933. szeptember 25-én kerül sor.

A gát koronáján jelenleg az A7/E22-es autópálya vezet végig, északi oldalán van bicikliút is.

Cornelis Lely, a gát atyjának pályafutása

Cornelis Lely (1854-1929) baptista (doopsgezind) családban született. Középiskolai tanulmányait követően építőmérnökként szerzett diplomát 1871-ben, Delftben. 1886-ban a Zuiderzeevereniging tagja lett (céljuk a Zuiderzee tengertől való feltöltése és elzárása volt). Amint fent írtuk, a tervet 1891-ben fejezte be.

Politikusként több alkalommal volt vízügyi miniszter (1891-1894, 1897-1901 és 1913-1918 között). Végül az utolsó ciklusban hozták meg a végleges döntést a projekt beindításáról. 1895-ben a Holland Királyi Tudományos Akadémia tagjává választotta, 1905-ben pedig a Delfti Műszaki Egyetem díszdoktora lett.

1922-ben visszahúzódott a politikai élettől és Hágában élt a Neuhuyskade mellett. Sokat utazott Egyiptomba és Jeruzsálembe, 1927-ben pedig előadásokat tartott az Egyesült Államokban.

Mit neveztek el Lelyről?

Flevolandban egy város, Lelystad viseli nevét, de Suriname-ban (ahol kormányzó volt 1902-1905) van Lelydorp falu és Lelygebergte hegység is. A holland fővárosban, Amszterdamban továbbá egy utat is elneveztek róla – ez a Cornelis Lelylaan, illetve ennek közelében van Amsterdam Lelylaan vasútállomás is. De ezeken kívül sok helyen emlékeznek meg róla – több tucat holland településen neveztek el utcákat róla.

Lely: Ember a gáton

Lely születésének századik évfordulóján, 1954. szeptember 23-án Julianna királynő a gáton felavatta szobrát, melyet Mari Andriessen szobrászművész készített. Ennek a szobornak egy másolata megtalálható Lelystadban is, egy 32 méter magas bazaltoszlop tetején. Az első szobrot illetően szimbolikusnak nevezhető, hogy a felavatás majdnem egybeesett az 1953-as nagy dél-hollandiai árvízzel. Ennek során az Afsluitdijk bár szintén szenvedett károkat, de megállta a helyét. Ez pedig igazolta Lely és társai projektjének szükséges és helyes voltát, mivel az megvédte az IJsselmeer (egykori Zuiderzee) partján fekvő területeket.

Cornelis Lely (Mari Andriessen szobra, 1954), az Afsluitdijk Noord-Holland felé eső oldalán

Forrás: wikipedia.org, wikipedia.org

Kép forrása (hívókép): wikimedia.org/C messier CC BY-SA 4.0