A hollandul óriási pénisznövénynek (reuzenpenisplant) nevezett virág tíz éve első alkalommal virágzott ki a leideni botanikus kertben (Hortus botanicus). A növény virágzásának első napján a kehelyformájú virág rothadt hús szagát árasztja magából, meséli Rogier van Vugt botanikus, a Hortus kertészeti igazgatója.
Az úgynevezett Amorphophallus titanum, amit szó szerinti fordításban “gigantikus formátlan pénisznek” nevezhetünk, két méternél is magasabb úgy, hogy a virágtartó cserepet nem számoljuk bele. „Iszonyatosan otromba növény. Igazi szörnyeteg”, írja le kinézetét Van Vugt. Októberben egy kisebb, és még ritkább pénisznövény borult virágba, amire 24 éve nem volt példa Hollandiában. „Valamivel kevésbé volt látványos, de mégis nagyon különleges.”
Mesterségesen termékenyítették meg
Csütörtök este az Amorphallus titanumot azzal a virágporral termékenyítették meg, amit egy belga botanikus kerttől kaptak. „Némi szerencsével pedig még egy másik óriási pénisznövény is fog virágozni nálunk. Akkor majd a második virágot azzal virágporral termékenyítjük meg, amit a mostaniból nyerünk ki.” A természetben legyek vagy bogarak viszik át a virágport a többi pénisznövényre, őket pedig a már említett bűz vonzza oda.
Az óriási pénisznövény veszélyeztetett faj
Az óriási pénisznövény eredetileg Nyugat-Szumátra őserdeiből származik. A növény veszélyeztetett fajhoz tartozik, mivel élőhelye erősen visszaszorulóban van. „Minden botanikus kert tud szüksége esetén magokat termeszteni azáltal, hogy megtermékenyítik a náluk levő növényeket. Ha esetleg valamikor kihalna a vadonban ez a növény, akkor rövid időn belül vissza lehet telepíteni a természetbe”, meséli Van Vugt. „De amíg ott is él, békén hagyjuk, emberi beavatkozástól mentesen.”
És magyarul hogy hívják az óriási péniszvirágot?
A titánbuzogány (Amorphophallus titanum) a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó növényfaj, melyet egyszerűen óriáskontyvirágnak is hívnak. Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban Szumátrán.
Forrás: telegraaf.nl, wikipedia.org
Kép forrása: wikimedia.org/Dénes Emőke CC BY-SA 4.0