A Veen Bosch & Keuning (VBK) cégcsoport, Hollandia legnagyobb kiadói konszernje megerősítette, hogy emberi fordítás helyett a mesterséges intelligenciára akar támaszkodni egyes, a szórakoztató irodalom (commercial fiction) kategóriába tartozó könyvek fordíttatásakor. Ehhez a konszernhez tartoznak olyan neves, minőségi kiadók is, mint az Atlas vagy épp az Ambo/Anthos.
Vanessa van Hofwegen, a VBK kereskedelmi igazgatója a Guardiannak nyilatkozva elmondta: „Ez a projekt kevesebb, mint 10 kiadványra terjed ki– valamennyi a szórakoztató művek kategóriába tartozik. Szépirodalmi műveknél erre nem készülünk és nem is készülhetünk. A projektet kísérleti alapon végezzük, és csak azokat a könyveket vonjuk be, amelyeknél az angol fordítási jogokat még nem adtuk el, és megítélésünk szerint nem lesz lehetőség rá, hogy a jövőben eladjuk az angol nyelvű jogokat” – tette hozzá.
„[Mindössze] egy szerkesztési kör lesz. A szerzőket arra kértük, hogy adjanak engedélyt erre” – mondta a VBK szóvivője a Booksellernek. „Nem mesterséges intelligenciával készítjük a könyveket, minden emberi cselekvéssel kezdődik és végződik.”
A fordítók főleg a minőséget féltik
Az a tény, hogy a kiadó az MI-fordítást csak szórakoztató irodalmi műveknél használja, nem pedig szépirodalomnál, „azt sejteti, hogy ezek a könyvek tele vannak sablonokkal, és nem tartalmaznak sok kreatív elemet. Ez meglehetősen sértő az érintett szerzők és olvasók számára” – mondta Michele Hutchison, aki 2020-ban elnyerte a nemzetközi Booker-díjat Lucas Rijneveld „Az este kín“ (De avond is ongemak) című művének angolra fordításáért.
„Többre nem lehet menni” a gépi fordítás utószerkesztésével – vagyis azzal a folyamattal, amelynek során egy emberi fordító áttekinti az MI által generált fordítást. „A létrejövő szöveg akár rendkívül gördülékeny is lehet, de valószínűleg nagyon valószínűleg nagyon sablonos lesz” – tette hozzá.
„Ha kivesszük a fordítót a folyamatból, az megnyitja az ajtót a helytelen vagy félrevezető fordítások előtt, amelyek rossz szolgálatot tesznek az olvasóknak” – mondta David McKay, aki műfordító, és hollandról angolra fordít. Hozzátette, hogy bár érthető, hogy a kiadók új technológiákat akarnak használni „hatékonyságuk növelésére”, a VBK tervei azonban „nagyon vakmerőnek tűnnek”.
Auteursbond: A holland szerzői jogvédő társaság sem lelkes
Az Auteursbond október 3-án, vagyis egy hónapja számolt be arról, hogy a többek közt neves kiadókat (Atlas, Ambo/Anthos) is tömörítő kiadói csoport számos szerzőt megkeresett a fent leírt ajánlattal. Állásfoglalásukban több érvet is felhoznak amellett, hogy szerzőként miért nem érdemes elfogadni ezt az ajánlatot. Ebből közülünk alábbiakban egy összefoglaló válogatást:
- A keletkezett művet az AI fordítja le, a fordítások minősége pedig nem megfelelő. A gép munkájának ellenőrzésére alkalmaznak emberi fordítót használják, de ehhez csak egy szerkesztési körben. Ez azt a látszatot kelti, hogy egy irodalmi művet géppel is le lehet fordítani, miközben legjobb esetben is csak a cselekmény marad meg.
- Vajon mi lesz, amint rendelkezésre áll a mű gépi fordítása? Ilyenkor általában már senki sem lesz érdekelt abban, hogy emberi fordítást is készítsen.
- A mű teljes egészében a nem védett digitális világba kerül. Nem tudni, hogy mi történik vele, és mire használják – az is lehet, hogy olyan programok betanítására, mint a ChatGPT.
- Az MI-rendszer használati feltételei előírhatják, hogy a szerző automatikusan engedélyt ad a rendszerbe táplált összes adatra, így esetleg a generált kimenet mások általi esetleges újrafelhasználására is. Még az is elképzelhető, hogy az MI-rendszer a későbbiek során minden betáplált információt felhasználhat majd.
- Fennáll az a kockázat, hogy a könyvet az olvasók nem sokra értékelik a rossz fordítás miatt, ez pedig korlátozza a szerzőnek a későbbi esélyeit az angol nyelvű piacon való megjelenésre.
- A VBK nem titkolja, hogy egy kísérletről van szó. Vagyis ez egy piacorientált projekt, más néven piackutatás. Nem világos, hogy hány fordítást készítenek és milyen platformokon. Lehetséges, hogy egyszerre sok címet adnak ki „dömpingszerűen”. A szerző érdekét nem tekintik elsőrangúnak.
- Szeretnél betörni az angol nyelvű piacra? Erre bejáratott módszer lehet például egy összefoglaló vagy egy kivonat lefordítása és pozitív visszajelzés esetén el lehet kezdeni (emberi) fordítót keresni, hogy kiváló minőségű fordítás készülhessen.
Mit reagált a kiadó a fenti felvetésekre?
A kiadó a holland szerzői érdekvédő csoport cikkére reakciójában a fenti kifogások egy részét határozottan cáfolta, de korántsem mindegyiket. A lényeges pontok fordítását, vagyis a cáfolatokat az alábbiakban adjuk vissza: “Csak a szerző beleegyezésével jelentetünk meg fordításokat, és tudatosan nem vonunk be szépirodalmi műveket. A lefordított művek szerzői jogi védelem alatt maradnak, és nem használjuk őket mesterséges intelligencia betanítására. Jelenleg egy kisebb szerzői csoport kifejezett engedélyével egy szerény válogatást készítettünk ígéretes címekből. Ezeket most fordítják, szerkesztik, és elkészítjük a metaadatokat annak érdekében, hogy a nemzetközi piacon minél jobb pozíciót érjenek el. A VBK-nál folyamatosan keressük az új lehetőségeket, hogy szerzőink munkáját eljuttassuk a közönséghez.”
Hogyan vélekedek én erről?
Fordítóként és szerzőként is számos, egymástól műfaj és felhasználási cél szerint igen különböző szöveg fordításában szerezhettem tapasztalatot. Tapasztalataim alapján a következő állásponton vagyok.
A mesterséges intelligencián alapuló fordítás és a gépi fordítás a köznyelvben igencsak összekeveredik. Mostanra, bár elég jól elhatárolható a kettő egymástól, a köznyelvben mégis keverve használják. A régebbi, ún. gépi fordítás eredményét (amilyet például a Bing Translate vagy a Google Translate készít) sokan megmosolyogják. A gépek által történő, ChatGPT-hez hasonló generatív mesterséges intelligenciás megoldások viszont már nem ennyire szimplák: gyorsan közismertté váltak a széles közvélemény előtt és elérhető közelségbe hozták a „simább” szövegek bárki által elindítható, ingyenes és – a felhasználási céltól függően – sok esetben elfogadható minőségű lefordíthatóságát. A minőségbeli problémák ezeknél az MI-alapú fordításra (is) használható eszközöknél sokkal kevésbé nyilvánvalóak, ezért könnyen eshet csapdába a laikus, aki nincs tudatában az eszköz korlátainak.
A felhasználás célszerűségét és etikus volta tekintetében elmondható, hogy a mesterséges intelligencia és a gépi fordítás használata bizonyos szövegfajták esetén mindenképp megfontolandó, sőt azt is mondhatni, hogy alkalmazásuk már most is széles körben elterjedt. Főleg nagy tömegben előforduló, átvitt nyelvi jelentéssíkokkal nem vagy alig rendelkező szakszövegeknél használható sikerrel az MI-alapú vagy gépi fordítás. Egyszerű újságcikkek fordításánál – gondos utánszerkesztéssel – egyenesen kihagyott ziccer lenne nem élni vele és komoly piaci hátrány érné a fordítót, ha nem venné igénybe a gépi fordítás, illetve mesterséges intelligencia kínálta gyorsítás lehetőségét.
Az mesterséges intelligencia ellen szóló fontos érv továbbá – az átvitt jelentéssíkok és kreatív nyelvhasználati elemek használatán kívül – az, ha egy adott szöveg célnyelvi felhasználásának jogi vagy más kritikus következményei is lehetnek (például használati útmutatók, jogi szerződések). Ilyenkor fontos a felelősség kérdése, vagyis félrefordítás esetén a célnyelvi szöveg fordítójának legyen kihez fordulnia, amennyiben helyesbítési vagy – Uram bocsá’ – kártérítési igénye merülne fel.
A cikk elején felvetett konkrét esetben a legteljesebb mértékben egyetértünk a fordítók és az Auteursbond aggályaival. Elutasítjuk a fikciós szövegek gépi fordítását – még PSTM, vagyis utólagos emberi korrekció esetén is – főleg minőségbiztosítási okok miatt. Ami a szerzői oldalt illeti – bár ezt az oldalt kevésbé ismerem, de erősen feltételezem, hogy a minőségi irodalmi piacra lépési esélyeit jelentősen csökkenti az a szerző, aki egy ilyen ajánlatot elfogad.
Forrás: auteursbond.nl, theguardian.com
Cikk szerzője: Téglásy Sándor