Guido Gezelle (1830-1899) között élt flamand író, költő, római katolikus pap. Elsősorban tájköltészete és vallásos lírája miatt ismert.
Önálló, jellegzetes flamand nyelvi stílust kívánt kialakítani, mely elkülönül az Hollandiában beszélt holland nyelvtől, annak nemzeti aspektusai miatt. Lírájában Isten és a teremtés iránt érzett misztikus szeretetéről ír. Nyelvi megoldásai miatt ma a legfontosabb holland nyelvű költők közé sorolják.
Bruggeben (Nyugat-Flandriában) Monica Devrieze és Pieter Jan Gezelle, bruggei flamand kertész legidősebb gyermekeként született, és élete legnagyobb részét itt is töltötte. 1854-ben szentelték pappá. Ezután a roeselarei kisszemináriumban tanított költészetet és irodalmat. 1865-ben Gezellét a bruggei Walburga templom káplánjának nevezték ki, később pedig Kortrijkben lett káplán. Élete utolsó éveiben az ún. angol kolostor lelkigondozója lett. Itt hunyt el, egy pici szobában.
Szülőházában, az angol kolostor közelében múzeumot rendeztek be, ahol írásai és egyéb, a költő életéből fennmaradt tárgyi emlékei vannak kiállítva.
Szentelt harang című versét szeretettel osztjuk meg olvasóinkkal és kívánunk egyúttal áldott, boldog Karácsonyt a hollandhirek.nl minden olvasójának.
Aki magyar nyelven további Gezelle-verseket szeretne olvasni, annak a Magyarul Babelben projekt Gezelle-aloldalát ajánljuk, ahol hét másik, szép versfordítás olvasható. Személyes kedvencem közülük a „Csúszkáló molnárka” (Het schrijverke).
Szentelt harang
Reggel, délben s alkonyatban
Gyönyörködöm hangjaidban
Szentelt harang!
Ércből öntve bár a szíved:
Minden emberért hevíted
Szentelt harang!
Te fenn függsz, én alant járok,
Tőled, nekünk segélyt várok
Szentelt harang!
Hangod szállva… bölcsőn, ágyon,
Szenvedő, írt, tőled várjon
Szentelt harang!
Ébressz mezőket, földeket
S ki hall: serkentsd az életet
Szentelt harang!
Mondd el a régen múltakat
S hogy örömet bú váltogat
Szentelt harang!
Vigasztalj meg minden napon
És zengj, ha majd leszáll napom
Szentelt harang!
Hangod ébresztőnek marad
S nyomába’ hő ima fakad
Szentelt harang!
Ember, ha már nem hallja szóm:
Az Úr lesz majd meghallgatóm
Szentelt harang!
Könnyíteni a lelkemen:
Hangod majd egy ima legyen
Szentelt harang, szentelt harang!
Guido Gezelle (Szalay Károly fordítása)
Forrás: mek.oszk.hu
Gewijde klok
o Avond- noen- en morgenmate,
ik vrij mij op uw’ klank verlate,
gewijde klok!
Uw hert is van metaal gegoten,
toch blijft het voor geen mensch gesloten,
gewijde klok!
Gij hangt zoo hooge, ik ga zoo leege,
och helpt de menschen, kranke en veege,
gewijde klok!
En dat uw klank in ’t ronde vliege,
zij lief of leed aan sponde en wiege,
gewijde klok!
Den akker end’ het veld verwekke,
en al dat hoort tot welzijn strekke,
gewijde klok!
Gij zegt aan elk het lang verleden
de mede- en wederspoedigheden,
gewijde klok!
Gij troost mij op den dag van huiden,
en zult wel eens mijn uitvaart luiden,
gewijde klok!
Nog zult ge waken lang na dezen,
en ongeboornen beeklank wezen,
gewijde klok!
Dan zal mijn taal geen mensch meer hooren;
maar God zal ze eeuwig toebehooren,
gewijde klok!
o ’k Wou dat, om mijn ziel te laven,
zij ook dan een gebed mij gaven,
gewijde klok, gewijde klok!
(K. Enslin német nyelvű verse nyomán, 1879?)
Forrás: dbnl.nl
Guido Gezelle életrajzi adatai a Wikipédiáról származnak.