ENSZ-határozat: a rabszolgakereskedelem „az emberiség elleni legsúlyosabb bűn”
Kelt: 2026. március 26.
Az ENSZ hivatalosan is „az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekménynek” nevezte a transzatlanti rabszolga-kereskedelmet. A Ghána által benyújtott határozati javaslatot az ENSZ-közgyűlés 123 szavazattal fogadta el.
Három ország szavazott ellene: az USA, Izrael és Argentína. Hollandia és további 51 tagállam tartózkodott. A javaslatot minden afrikai és karibi ország megszavazta. A döntéssel felszólítják az államokat, hogy kezdeményezzenek tárgyalásokat a rabszolgák leszármazottjainak fizetendő jóvátételről.
„Nem szabad sorrendet felállítani a szörnyűségek között”
Az Egyesült Királyság és más államok hivatalos közleményben fejtették ki, hogy miért tartózkodtak a szavazás során. Az ország elismeri a rabszolgakereskedelem szörnyűségeit, de nem akar fontossági sorrendet felállítani a történelem különböző korszakaiban elkövetett kegyetlenségek között. „Egyetlen szörnyűséges tettet sem szabad fontosabbnak vagy kevésbé fontosnak tekinteni egy másiknál.”
Gabriella Michaelidou, az Európai Unió (EU) képviselője szintén osztja ezeket az ellenvetéseket. Az EU nevében, és így Hollandia nevében tett nyilatkozatában azt írja, hogy a szuperlatívuszok, mint például a „legborzasztóbb bűn” kifejezés használata azt a látszatot kelti, mintha létezne hierarchia az elkövetett kegyetlenségek között.
Michaelidou ismételten hangsúlyozza aggodalmát a határozatban szereplő „történelmi események kiegyensúlyozatlan értelmezésével” kapcsolatban. Ezen kívül további jogi kifogásokat is megfogalmaz, amelyek pontatlanságokból adódnak vagy ellentétesek a nemzetközi joggal. Ide sorolja például, hogy a tettek elkövetésekor még nem létező nemzetközi szabályok visszamenőleges alkalmazásáról van szó, továbbá a kártérítési igényeket is.
Egy amerikai képviselő világossá tette, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában kártérítésekről tárgyalni. „Nem ismerjük el a jóvátételhez való jogot olyan történelmi hibákért, amelyek akkoriban nem voltak illegálisak a nemzetközi jog szerint” – mondta a new yorki ENSZ-székházban.
Mahama, Ghána elnöke a dokumentum fontos lépésnek nevezte a „gyógyulás és igazságosság” felé vezető úton. Tavaly az Afrikai Unió elkötelezte magát a szövetségen belüli „egységes vízió” mellett a korábbi gyarmati hatalmak kártérítéseit illetően.
Guterres ENSZ-főtitkár a rabszolgaság és a rasszizmus örökségével történő szembenézést szorgalmazta. „Most le kell bontanunk azokat az akadályokat, amelyek megakadályozzák az afrikai származású emberek számára, hogy jogaikat gyakorolják és éljenek lehetőségeikkel.”
Európában kizárólag Hollandia kért bocsánatot
Hollandia az egyetlen európai ország, amely valaha is bocsánatot kért rabszolgaság fenntartásában való részvételéért. Vilmos Sándor király ezt 2023. július 1-én, a Rabszolgaság Nemzeti Emléknapján tette meg. Tavaly év végén a rabszolgák leszármazottjai és az őslakos közösségek elfogadták a bocsánatkérést.
Rutte miniszterelnök 2022 decemberében bocsánatot kért a holland állam nevében a rabszolgatartó múltjáért.
Hollandia hivatalosan nem fizetett kártérítést. A kormány 2022 óta 200 millió eurót fektet be, hogy gyarapítsa a tudást és felhívja a figyelmet a rabszolgaság történetére.
Transzatlanti rabszolgakereskedelem
A transzatlanti rabszolgakereskedelem során az európaiak Afrikából Amerikába hurcolták az áldozatokat a tizenhatodik századtól kezdve. Több mint 300 év alatt becslések szerint 12 millió afrikait gyűjtöttek be és szállítottak Amerikába.
Sok rabszolga nem élte túl a hajóutat. Több európai ország is részt vett benne: Hollandia részéről a Nyugat-indiai Társaság (WIC, West-Indische Compagnie): afrikaiakat hurcoltak el és pénzt kerestek ezáltal.
A rabszolgákat gyakran ültetvényeken dolgoztatták, ahol nagyon nehéz fizikai munkát kellett végezniük. A legkisebb dolgokért is testi fenyítést kaphattak. A nagyszabású rabszolgakereskedelem a 19. század második felében ért véget.
Ez is érdekelhet:
Forrás: nos.nl