A Wilhelmus 1932 óta Hollandia hivatalos himnusza. Szövege 1570 körül, a németalföldi szabadságharc (1568–1648) kezdetén íródott egy már meglévő dallamra. A szerző személye nem ismert pontosan, bár a hagyomány szerint Marnix van Sint Aldegondénak, Orániai Vilmos titkárának szokás tulajdonítani.
A ma ismert dallamváltozat a 17. század elejéről származik, és a Wilhelmust a világ egyik legrégebbi himnuszának tartják, bár például a japán himnusz szövege ennél régebbi.
A dal szövegét Orániai Vilmos, Hollandia és Zeeland tartományok helytartója nevében fogalmazták meg, úgy mintha ő maga mondaná azt el.
A szöveg tükrözi Orániai Vilmos belső vívódását a németalföldi felkelés idején: egyrészt hű akart maradni a spanyol királyhoz, aki az államhatalmat képviselte, másrészt lelkiismerete arra késztette, hogy elsősorban Istent és a holland népet szolgálja.
A Wilhelmusból általában az első versszakot éneklik, néha a hatodikkal együtt.
| 1. Wilhelmus van Nassouwe Ben ick van Duytschen Bloedt, Den Vaderland ghetrouwe Blijf ick tot inden doet; Een Prince van Orangien Ben ick vry onverveert. Den Coninck van Hispangien Heb ick altijt gheeert. […] | 1. Nevem Nassaui Vilmos, német vérből vagyok, szeretve szép hazámhoz holtig hű maradok. Hercegként Orániát szabadon bírom én, Hispánia királyát mindenkor tisztelém. […] Fordította: Jékely Zoltán In: Bernáth István (szerk.): Németalföldi költők antológiája 47-48. o. – Bp., Móra Ferenc Kiadó, 1965 |
A Wilhelmus a szabadságharc himnusza lett
A dal katonai indulóként is népszerű volt, és jelentős mozgósító erővel bírt a németalföldiek spanyol uralom elleni harcában. A függetlenség kivívását követően azonban feledésbe merült, mígnem a 19. században újra felfedezték.
Hivatalos himnusszá 1932-ben vált a Wilhelmus
Kezdetben főként az Orániai-házhoz hű körökben és az egyházi közegben volt népszerű. A szabadságharcot követő évszázadokban más himnuszokat használták hivatalosan, köztük 1815 és 1932 között a „Wien Neêrlands bloed” (Akiben holland vér csörgedez) című dalt.
Az 1880-as évektől fordulat következett be. Az úgynevezett „Tachtigers” („Nyolcvanasok”) irodalmi mozgalom költői például nem kedvelték az akkori hivatalos himnuszt, a „Wien Neêrlands bloed”-ot. Az is fontos volt, hogy ekkoriban újra megnőtt az érdeklődés a múlt „dicsőséges tettei” iránt – ez pedig kedvezett a Wilhelmus népszerűségének.
Az id. A.D. Loman teológus által 1871-ben újra kiadott, 1626-os „Nederlandtsche Gedenck-clanck” című mű fontos szerepet játszott ebben az újjáéledésben. Az új kiadás tartalmazta a Wilhelmust eredeti dallamával és zongorakíséretével együtt.
Vilma királynő koronázásán már a hivatalos ceremónia részeként csendült fel a Wilhelmus. Ettől kezdve egyre inkább nemzeti himnuszként tekintettek rá, majd 1932. május 10-én törvényben is Hollandia hivatalos himnuszává nyilvánították. Ez a dátum nagyjából egybeesik a holland zászló hivatalossá tételének dátumával .
Miről szól a holland himnusz első versszaka?
A szöveg abból az időből származik, amikor Orániai Vilmos kénytelen volt visszavonulni ősi kastélyába, Dillenburgba, Nassau grófságába. Ez közvetlenül 1568 után történt, amikor Alba hercege erőszakkal próbált rendet teremteni a németalföldi tartományokban.
A dal azt mutatja be, milyen belső küzdelmeket vívott Orániai Vilmos, aki hű akart maradni a spanyol királyhoz, ugyanakkor ellen kellett állnia az őt képviselő Alba herceg zsarnokságának. A szöveg mélyen keresztény szemléletű.
Vilmos a szabadságharc elején a németalföldi nemesség egyik legfontosabb vezéregyénisége volt, valamint Zeeland, Hollandia és Utrecht tartományok helytartója. Alba ekkorra már kivégeztette Egmont és Hoorn grófokat. Orániai Vilmos is a halállistára került, de sikerült elmenekülnie.
Fontos meglátni, hogy az első versszakban szereplő „haza” nincs pontosabban meghatározva. A szövegben szereplő „német vér” kifejezés valójában a régi „Diets” szóból ered (angolul: Dutch), amely az akkori németalföldi nyelvre utalt.
A dal ezzel végső soron azt a kérdést veti fel, hogy a németalföldiek képesek-e önálló népként és önálló államként létezni.
Források: wikipedia.nl, wikipedia.nl, koninklijkhuis.nl