Johan Vlemmix még a nyolcvanas és kilencvenes években üzletemberként cége, a „Nucleair Protection Systems” azzal foglalkozott, hogy nukleáris bunkereket készített és adott el. „Akkoriban ötöt adtunk el és helyeztünk el a föld alatt. Most, hogy Putyin orosz elnök nukleáris fegyverekkel fenyegetőzik, Vlemmix fontosnak tartja, hogy a kormány ismét tájékoztatást nyújtson arról, hogyan védheti meg magát a polgár atomtámadás esetén.
Atombunkereinek standard mérete hatszor három méter volt, mondja Vlemmix. Tudását Svájcban gyűjtötte össze, és 1985 és 1995 között vezette a céget. Mindenfélével kereskedett: gázmaszkoktól, a jódtablettáktól, a szűrőberendezésektől a komplett atombunkerekig. Amikor az első atombunkerek elkészültek, nagy sajtónyilvánosságot kaptam.”
„Mindig féltem a háborútól és az atomháborútól egész biztosan”
Vlemmix fiatalkorában szerzett félelmei miatt lépett be a nukleáris biztonság világába. „Mindig féltem a háborútól és természetesen az atomháborútól. Egész életemben ezzel foglalkoztam.” És ez vezetett a figyelemre méltó vállalkozásához is. „Az iskoláknak és a cégeknek is adtam tájékoztatást. Igen, tényleg ez volt a munkám.”
Hogyan néztek ki az általa gyártott atombunkerek?
Az atombunkerekről, egyfajta silókról Vlemmix azt mondja: „Nagyon erős műanyag rostból álltak, betonba öntötték. A tervezéstől függően 2-12 ember fért el bennük.” Magának is épített egyet: „Ez a veldhoveni Eindhovensebaanban volt. Hatodmagaddal mehetsz be. A bunker WC-vel volt felszerelve, volt benne egy kerékpár, hogy tudj áramot fejleszteni.”
Vlemmix szerint a bunker biztos még mindig a földben van. „Egy olyan telken volt, amely 35 évig az én tulajdonom volt, de később az önkormányzat kisajátította lakhatái célokra.”
A csúcsponton 600 megrendelése volt, mégis csődbe ment
A dolgok rosszul mentek Vlemmix cégével, amikor a csúcson nem kevesebb, mint hatszáz megrendelés volt egy atommenhely megvásárlására. „Sajnos a bankok kiszálltak, nem akartak befektetni” – mondja. „Mindig úgy véltem, hogy kívülről érkező nyomás miatt.”
A csalódás ellenére Vlemmix makacsul folytatta, de kisebb léptékben, abból az épületből, amely később az Eindhovense paleis Soestdijk (eindhoveni Soestdijk palota) néven vált ismertté.
„Ezt az épületet akkor nukleáris múzeummá alakították át” – mondja Johan. „Mindent olyat meg lehetett nézni, amivel megvédheted magad és a házban volt. Van egyfajta bunker is azalatt az épület alatt is. A falak legalább egy méter vastagok.”
Abból az időből, amikor a Vlemmix védőfelszereléssel kereskedett, több ezer élelmiszercsomag is maradt. „Még mindig tizenkétezer sürgősségi készletem van a raktárban” – mondja. „Egy ilyen csomag 25 terméket tartalmaz a víztisztító tablettáktól, a jódtablettáktól a WC-papírig.”
„Ki tudja, hol vannak az óvóhelyek? Az önkormányzatoknak ezt a tudást újra fel kellene eleveníteniük.”
Az ukrajnai háború miatt a Vlemmix komoly felhívást intéz az (önkormányzati) vezetőkhöz. „Évek óta nem adtak tájékoztatást arról, hogyan védhetjük meg magunkat atomtámadás esetén. És ki tudja, hol vannak az óvóhelyek? Most az önkormányzatokon a sor, hogy új életet leheljenek ebbe.”
Vlemmix nem egy unalmas ember, az biztos
Vlemmix cége a mai napig létezik a kereskedelmi kamara (KvK) bejegyzése szerint. Érdekességként, a Delpher újságcikk-archívumában találtunk egy apróhirdetést, amiben egy ilyen csomagot árul (a „Diversen” rovatot kell megnézni ezen az oldalon.
Ezen kívül indult a parlamenti választásokon is 2002-ben és 2003-ban (Partij van de Toekomst – A jövő pártja színeiben.
Készített egy felvételt a holland nyelvű Miatyánk imádságról (Onze Vader), azt levédette, majd amikor II. János Pál pápa hangján is kiadták, akkor szép kis részesedést kapott a pápa hangján hangzó imádságból.
Zenét is készített, és a holland himnuszról, a Wilhelmusről készített egy bulis verziót, ami a Mega Top 100-ba is bekerült.
Aki még többet akar tudni róla, netán szeretné előadóként (vagy zenészként) felkérni, az itt nézhet körül. És természetesen van róla Wikipedia oldal is (egyelőre csak hollandul). Van miből válogatni…
Forrás: omroepbrabant.nl, vikingentertainment.nl
Kép forrása: wikimedia.org/Alex P. Kok CC BY-SA 4.0
