Beatrijs Ritsema szociológus hosszú évek óta hűségesen válaszol olvasóinak kortárs illemtani kérdésekre a Trouw nevű országos napilapban. Jóváhagyásával havi két alkalommal egy-egy olyan kérdésre adunk választ cikkét lefordítva, amit olvasóitól kapott. A sorozat többi magyarra fordított részét ITT találjátok.
Kedves Beatrijs!
52 éves férfi vagyok, szakmám szerint takarító / ablaktisztító. A testem több helyen is tetoválva van, ezeket már elég régen készíttettem. Mindkét alkaromon gyerekrajzok vannak. Ezek két lányomtól származnak, abból az időből, amikor még kicsik voltak. Az problémám pedig pont ebből adódik. A legidősebb lányom úgy gondolja, hogy a tetoválások ordenárék, és úgy gondolja, hogy testrészeimet mindig el kell fedjem, amikor dolgozom – a rövidnadrág szóba sem jöhet. Nem illik, és szerinte sértő antiszociális az efféle dísz. Én azzal védekezem, hogy ezek a díszen teljesen elfogadhatóak, és hogy a létezésem egy részét utasítja el és tartja butaságnak. Amúgy rendesen öltözködöm és ápoltan nézek ki munka közben. De mégis, kinek van igaza?
Jelige: Botrányt okozok vajon?
Kedves „Botrányt okozok vajon”!
A tetoválások, mint jelenség egyre elterjedtebbek, és nagyrészt elvesztették negatív kapcsolatukat a tengerészekkel és a börtöntöltelékekkel. Viszont ez továbbra is személyes ízlés kérdése. Mindenkinek joga van esztétikai véleményéhez. Mindig lesznek olyan emberek, mint a lányod, akik közönségesnek találják a tetoválásokat, de nagyon sokan lelkesednek érte. Nem is beszélve arról, hogy vannak közömbös emberek is, akiket nem érdekel a dolog. Bizonyos hivatalos ügyfélkapcsolatok esetében a tetoválások talán nem illenek a helyzethez. Viszont azoknak az emberek, akik irodákban fontos tárgyaláson vesznek részt, vagy gyűléseket vezetnek, nem szokott ilyenkor csupasz lenni a karjuk vagy lábuk. Ezért tehát senki sem veszi észre, hogy milyen díszítések rejlenek például a közjegyző háromrészes öltönye alatt. A szabadban végzett szakmák vagy az olyan munkák esetében, amelyeket nem a formális üzleti szférában, hanem például az egészségügyben végeznek – vagy mint az Ön esetében, a takarítóiparban –, nincs semmi baj a tetoválással, és nem kötelező azokat testet fedő ruházat alá rejteni.
Mondja meg a lányának, hogy vannak ennél fontosabb dolgok, amiken fel lehet háborodni. Ön senkit sem bánt a tetoválásokkal, ezek csak az önkifejezés eszközei, és kevés ember van, aki megbotránkozik miattuk. Talán érdemes lenne elolvasnia Henri Beunders Tetoválások felvonulása (Optocht der tattoos) című. A szerző leírja benne a tetoválások történetét és közelmúltbeli robbanásszerű terjedését. Miután elolvasta, adja oda a lányának. Ki tudja, hátha egy kicsit mérsékelni fogja a rólad való elítélését.
Olvasói reakciók
H. írja: Legyen nyugodt, a tetoválásokkal kapcsolatos helyzet megváltozott. Korábban nagyon csúnyának tartottam, amolyan nevelési kérdésnek, de most… sokan látható helyen viselik, látható megelégedettséggel. Az Ön lánya is biztos megszokja.
Forrás: beatrijs.com