Beatrijs Ritsema szociológus hosszú évek óta hűségesen válaszol olvasóinak kortárs illemtani kérdésekre a Trouw nevű országos napilapban. Jóváhagyásával havi két alkalommal egy-egy olyan kérdésre adunk választ cikkét lefordítva, amit olvasóitól kapott. A sorozat többi magyarra fordított részét ITT találjátok.
Kedves Beatrijs!
Egyre inkább normálisnak tűnik, ha valaki az utolsó pillanatban lemondja a korábban megbeszélt találkozót, vagy túl későn érkezik, legyen szó akár magán-, akár üzleti jellegű meetingről. Szerintem ez olyan, mintha nem tartanák tiszteletben mások idejét. Amennyiben ügyfelekkel (videó)beszélgetést tűzök ki, akkor simán 20 perccel az egyeztetett találkozó után hívnak, én pedig egész végig a gép mellett ültem. Még annyit sem mondanak, hogy sajnálom! Még a pszichológusom is hajlik az ilyesmire.
Jó baráttal való találkozáskor ez úgy néz ki, hogy akkor jön, amikor akar. Kivétel nélkül legalább fél órát késnek, de gyakran akár egy órát is. Vagy az utolsó pillanatban lemondják, miközben én szabaddá tettem az időmet számukra. Amikor azt mondom nekik, hogy nem értékelem, hogy késnek vagy nem jelennek meg, úgy tűnik, nem fogják fel. Alkalmazkodnom kell az új társadalmi szokásokhoz? Mit tehetek?
Jelige: Nincs tisztelet
Kedves „Nincs tisztelet”!
Ez nem új jelenség, hanem mindig is történtek ilyesmik. Régen is voltak olyan emberek, akik mindig későn jelentek meg, vagy más módon figyelmetlenül bántak mások idejével. Ezt nagyon nehéz kezelni, mert az emberek gyakran halogatási szindrómában szenvednek: ambiciózusak, telerakják napjukat feladatokkal, de ezt nem reálisan teszik, és soha nem látnak neki időben. De végül is nem ez az Ön problémája. Ön arra kíváncsi, hogy mit tehet ez ellen. A legtöbb ember gondosan bánik a találkozóival. Panasza, bármennyire is bosszantó tud lenni, a kivételekről szól.
Mondja meg előre barátainak, pszichológusának és ügyfeleinek, hogy mostantól tíz, tizenöt percet vagy más ésszerű időt vár egy találkozó során, utána pedig valami csinál valami mást: hazamegy vagy moziba… bármit mondhat. A lényeg az, hogy nincs kedve tovább vesztegetni az idejét a várakozással, és ezért többé nem is tesz majd így. Ha beváltja fenyegetését, és tizenöt perc múlva valóban elmegy, akkor valószínűleg igyekezni fognak, hogy jobban betartsák a megbeszélt időt. Ha mégsem, akkor legalább a saját idővesztesége miatti frusztrációja csökkent valamelyest.
Olvasói hozzászólások (válogatás)
H. írja
Amennyiben valaki ezt rendszeresen elköveti, például rendszeresen fél órát késik, akkor megállapodhat fél órával korábbi időpontban. Az érintettnek erről nem kell tudnia.
S. írja
Haha, ezt jól ismerem. Nekem is volt 2 ilyen barátom. Többé nem foglalkozom velük. Egy adott ponton egyre később találkoztunk, de még akkor is túl későn jöttek. Ráadásul mindezt anélkül tették, hogy elnézést kértek volna, pedig nem volt semmi indokuk. Szörnyű. Én már megszabadultam ettől. Gondolja át, hogy el akarja-e ezt tűrni. Vannak más barátok is, rengetegen.
G. írja
Természetesen lehet, hogy tévedek, de az az érzésem, hogy az emberek valóban pontatlanabbak lettek a megbeszélésekkel kapcsolatban, mint korábban. Szabadság = boldogság. Mégiscsak kissé egocentrikus. Vagy az is lehet, hogy nem tudják kezelni a naptárjukat.
W. írja
Talán az is egy megoldás, hogy a kezdeményezést a hírhedt későn érkezők vonatkozásában úgy tartjuk fenn, hogy úgy egyeztessen időpontot, hogy ekkor és ekkor Ön elindítja a hívást (videóhívást), vagy hogy ekkor vagy akkor ott áll az ajtó előtt. Az is segíthet, ha fél órával korábban felhívja a kérdéses személyt, hogy megkérdezze, nem felejtette-e el, hogy közös ebédet beszéltek meg. Ezenkívül sokkal könnyebbé teheti magának az életet azáltal, hogy egy bizonyos ráhagyással egyezik meg az időpontokban. – Találkozzunk tíz és fél tizenegy között. Így adhat némi mozgásteret a későn érkezőnek, és nem bosszankodik – hiszen igaz, hogy sokan nagyon rosszak abban, amit manapság „időgazdálkodásnak” (time management) nevezünk.
Z. írja
Ismert problémáról van szó.
Amikor egy ügyféllel beszél, akkor mindenkinek van egy bizonyos idősávja. Például 10:00 és 11:00 óra között. Ha fél órát késik, fél órája van hátra. Tehát ez az ő problémájuk, nem az Öné.
Egy másik megoldás a videótelefonálásokkal az, hogy Ön hívja fel a másik személyt, és nem arra vár, hogy ő telefonáljon. Így kézben tarthatja az irányítást. Vagy állítsa be a találkozót fél órával korábbra, mint a tényleges kezdési időpont, ahogy azt valaki már javasolta.
Van, akiknek rossz az időérzéke, de nincs ezt minden rossz szándék nélkül tesz. Ez nem azt jelenti, hogy Önnek kell meghajolnia. A nagyobb időkorlát jó ötlet, ha még nincs annyi ügyfele. Viszont, ha naptára tele van, ez már nem működik olyan jól.
Forrás: beatrijs.com