Nem árulunk zsákbamacskát – Veres Mariskáról van szó, aki a Shocking Blue pszichedelikus rockegyüttes énekese volt, 1968-1970 között. De ki volt ő, honnan jött, milyen sikereket ért el és egyáltalán, milyen műfajokban alkotott. Akinek a címben szereplő szám nem ismerős, az olvasás előtt kattintson az alábbi beágyazott videóra.
Hágában született Mariska Veres
Zenész családból származik apai oldalról: Veres Lajos híres cigányzenész három lánya közül középsőként 1947. október 1-én jött világra Hágában. Apja képzett, konzervatóriumot végzett prímás volt, aki a pesti Ostende étteremben zenélt és már odahaza is készített hangfelvétel róla. 1935-ben érkezett Rotterdamba és letelepedett. Innen ugyan eljárt más országokba is muzsikálni, de a bázisa mindig Hollandiában maradt. Ezt annak köszönhette, hogy a magyar cigányzene igencsak népszerű volt abban az időben (és még néhány évtizedig) Hollandiában. Mariska édesanyja, Maria Ender orosz-német származású volt.
A zenét tehát már otthon megszerette és aztán ő is ezt a pályát is választotta.
Tizenöt évesen kezdett szerepelni
1962-ben, tehát tizenöt éves korban jelentkezett egy diákbandába, egy évvel később részt vett a Tuney Tunes magazin tehetségkutató versenyén és 1964-ben már el is készült első lemeze a Les Mysteres énekeseként.
Les Mysteres, Summertime (1964)
Az igazi hírnevet a Shocking Blue hozta meg
Amikor az együttes felkérését megkapta, akkor a kötelező katonai szolgálatra bevonuló Fred de Wilde helyét töltötte be. Az első daluk, amelyben Veres énekelt, a „Send me a postcard” volt, ezt követte a „Long and lonesome road”.
Venus (1969)
1969/1970-ben a Shocking Blue világhírnévre tett szert a „Venus” című számmal, amely az első holland szerzőtől származó amerikai listavezető dal. Az ezt követő években Veres a Shocking Blue-val bejárta az egész világot. Nagyon élvezhette ezt az időszakot – egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy „Imádom a szállodákat.” Az utazás azonban sokat erőt kivett a zenekarból. Ebben az időszakban kevés fellépésük volt Hollandiában, ennek ellenére a Shocking Blue rendszeresen szerepelt a holland slágerlistákon. Nagy slágereik közé tartozott a „Never Marry a Railroad Man”, a „Mighty Joe”, a „Shocking you”, a „Hello Darkness”, a „Blossom lady” és az „Inkpot”. Ezekkel a dalokkal óriási sikereket értek el Japánban és Ázsiában is. Aztán mint minden, ez is végetért 1974-ben, feloszlott a Shocking Blue…
Szólókarrier fél évtizeden át
Ez követően főként szólóénesként lépett fel és dalaiból készültek sikeresnek mondható német verziók is (pl. Mach mich frei, Ich liebe doch nur dich, Ich hab’ an dich geglaubt). De kipróbálta magát más helyzetekben és stílusokban is. Több szólólemeze mellett időnként DJ-ként is dolgozott a Club de Parisban és a scheveningeni Europa Hotelben.
Little by Little, 1976
1980-1986: Ismét együtt a Shocking Blue
1980-ban és 1984-ben a Shocking Blue ismét összeállt, és ez a visszatérés nagyon sikeresnek bizonyult. Azonban mivel a csapat egyik tagja, Robbie van Leeuwen Luxemburgban lakott, és minden alkalommal Hollandiába kellett utaznia a fellépésekhez, ez kezdett túl fárasztó lenni számára. Az is közrejátszott ebben, hogy egy brit lánycsapat, a Bananarama, 1986-ban ismét az amerikai slágerlista élére került a „Venus”-szal – ez pedig jelentős jogdíjbevételeket hozott Robbie-nak –, így ez is egy ok volt számára, hogy kilépjen a Shocking Blue-ból.
Venus, a Bananarama feldolgozásában (1986)
1988: Megalapítja saját együttesét
1988-ban Veres aztán elindította saját együttesét: megszületett a „Veres”. A zenekar, melynek tagjai Klaus Streitwolf dobos, André van Geldorp gitáros és Henk Bisschop basszusgitáros voltak, főként a saját dalokra összpontosított. Ezek nagy része az akkoriban nagyon népszerű hard rock stílusban készült.
1993: Aztán jött a jazz…
1993-ban Veres jazzénekesnőként lépett a közönség elé, mely a The Shocking Jazz Quintett nevet viselte. Ebben az évben mindenkit meglepve a Clarks zenekarral lépett fel egy népszerű német műsorban, és élőben adta elő a „Venus”-t. Megjelenése meglepően friss, vidám és könnyed volt, és nagy sikert aratott. Ugyanebben az évben ismét fellépett a Shocking Blue egy „reinkarnációjával”. Egyre nagyobb volt az érdeklődés a zenekar iránt, és Robbie van Leeuwen engedélyt adott Mariskának, hogy a Shocking Blue nevet használja. Ezzel a formációval élete végéig adott koncerteket.
2003-ban Andrei Serbanescuval visszatért zenei gyökereihez
Mint a korábbiakból is látszik, Veres Mariska mind nyelvben, mind zenei stílusokban is nagy utat járt be. Röviddel halála előtt visszatért zenei gyökereihez, vagyis Andrei Serbanescuval közösen cigányzenei albumot is felvett. Ennek címe Gipsy Heart volt és 2003-ban jelent meg. Az utolsó három évben is még megvalósított több projektet. Sikerekben és fordulatokban gazdag élete 2006-ban ért véget, szintén Hágában.
Venus – jazz verzió, a 2007-es albumról
Maradandó nyomot hagyott maga után Hágában (is)
Rögtön a halálát követő évben megjelent még egy posthumus album, Another Touch címen (2007), amin Dolf De Vries zongoristával együtt hallható a magyar származású énekes. Ugyanebben az évben Koninginnenacht-on a Haagse Podiumon több holland együttes játszott számokat a Shocking Blue dalaiból. Egyébként 2009-ben az időközben csődbe ment intézmény az egyik színpadot róla nevezte el. A legfrissebb hír Mariska Veressel kapcsolatban az, hogy 2020. augusztus 20-án felavatta portréját a város polgármestere, mely a Prins Hendrikplein-en levő transzformátorház oldalán látható – ez Beyond graffiti-művész alkotása.
Hága, Prins Hendrikplein
Forrás: wikipedia.org