15 éves az Amszterdami Magyar Szalon. Interjú Alföldy Marival

Az Amszterdami Magyar Szalon immár 15 éve működik és azóta szolgálja a hollandiai magyar kultúra iránt érdeklődőket, magyarokat és nem magyarokat egyaránt. Azt is lehet talán mondani, hogy az egyik legaktívabb magyar kultúrát közvetítő szervezet jelenleg Hollandiában. Nagyon örülünk, hogy a klub alapítója, Alföldy Mari műfordító szerkesztőségünk rendelkezésére áll, hogy a jubileum alkalmából beszélgethessünk múltról, jelenről és talán egy kis belátást enged nekünk a jövőbe is.

Aki a klub elérhetőségeit és a soron következő programjait keresi, az lapozzon a cikk aljára. A többieknek kellemes olvasást kívánunk a lentebb található mélyinterjúhoz, melyből remélhetőleg sok érdekes részlet derül ki.

HH (Holland hírek): Köszönöm szépen, hogy elfogadtad felkérésünket és rendelkezésünkre álltál. Az első kérdésem az lenne, hogy honnan jött az ötlet és mire vagy kikre volt szükség ahhoz, hogy ez valósággá váljon? Hogyan indultatok?

AM (Alföldy Mari): A kétezres évek első felében Kiss Anikóval gondoltuk –eredetileg vele együtt kezdtük el a Szalont –, hogy jó lenne valami olyan magyar kulturális helyszín, ahová mi szívesen eljárnánk, mert máshogy nem nagyon találtuk meg igazán a helyünket. Szóval akartunk egy olyan helyszínt, ahol egyrészt magyar kulturális programokra lehet járni, másrészt hasonló érdeklődésű emberekkel lehet találkozni. Végül is ezt így sikerült létrehozni.

HH: Vannak szponzoraitok, támogatóitok (akár magán, akár állami) akik segítenek nektek?

AM: Támogatóink nagyon minimálisan vannak csupán. Egyrészt támogat minket a Goethe Intézet, ahol megtaláltuk a helyszínt. Nagyon baráti áron teszik lehetővé, hogy náluk tartsuk összejöveteleiket, egy nagyon patinás helyen. De igazából gyakorlatilag önkéntes munkából jönnek létre rendezvényeink, a látogatók által fizetett csekély belépődíj és adományok alkotják a legfőbb bevételünket.

HH: Szóval önkéntesekkel dolgoztok. Ők hogyan járulnak hozzá a Szalon töretlen sikeréhez?

AM: Az évek során kialakult a Szalon körül egy csapat, akik az önkénteseink, a segítőink, mi így nevezzük őket. Most már évek óta eléggé stabil a csapat. Vannak, akik valamiért elmennek, mert máshogy alakul az életük, de mindig jönnek újak, és vannak olyanok is, akik már kezdettől fogva ott voltak. Nagyon lelkesek és szerelemből csinálják ezt, mint ahogy én is szerelemből csinálom és igazából azok is, akiket meghívunk.

Nagyon sok segítőnk volt az idők során és ők nagyon sokféle feladatot ellátnak.

Tehát van egy hivatalos pénztáros. Ő nem egy szolgáltató, hanem egy belső ember, aki önkéntes alapon csinálja. Nagyon fontos az is, hogy az érdeklődők értesüljenek alkalmainkról. Ezért van, aki kiküldi a hírlevelet és felrakja a Facebookra a dolgokat. Aztán van, aki a honlapot kezeli. És aztán ott van, magának a rendezvénynek a lebonyolítása: van, aki bevásárol és bort visz oda. Egyébként a támogatók között elfelejtettem említeni, hogy támogat minket a Liszkay borászat is a boraival, – ezeket általában én szoktam elhozni. A süteményeket hosszú évekig többek között az anyukám készítette, aki tavalyelőtt meghalt.

Szerencsére ma is vannak az önkéntesek között olyanok, akik sütnek, mindig van torta vagy más sütemény, pogácsa. A helyszínen pedig szendvicseket készítenek – ilyen kis magyaros szendvicseket szalámival, tojással, pirosarannyal, ahogy azt Magyarországon szokták. Van, aki a kasszában a jegyeket árulja, és amikor könyvvásár van, akkor könyvet árul.

Összességében azt mondhatnám, hogy kialakult egy társaság – mondhatnánk, hogy baráti kör. Nem tudom, hogy ezt kéne-e mondani, mert ez egy kicsit olyan, mintha már nehéz lenne bejutni, de ez nem így van. Nagyon fontos, hogy utána le lehet ülni, beszélgetni, borozgatni, eszegetni, iszogatni.

HH: Ti holland közegben mozogtok tehát, vannak holland házastársak, barátok, ismerősök. Hozzájuk is próbáltok szólni? Mi következik abból számotokra, hogy Hollandiában vagytok?

AM: Mindig is azt akartuk, hogy a Szalon mindenkihez szóljon, aki érdeklődik a magyar kultúra iránt, akkor is, ha mondjuk nem beszél magyarul.

Kezdettől fogva az volt a felállás, hogy évente 10 alkalmat tartsunk. Tehát július augusztusban nem, egyébként havonta, azon belül pedig váltakozva van élő előadás, ami lehet irodalmi felolvasás, pódiumbeszélgetés, zene, tudományos előadás, színház stb.

A filmeket mindig úgy választjuk, hogy legyen hozzá angol vagy holland felirat– általában angol–, így arra el tudnak jönni azok is, akik sem hollandul, sem magyarul nem beszélnek. Az élő előadásoknál is próbálunk néha tolmácsolást biztosítani – amikor úgy gondoljuk, hogy érdemes. Például most májusban is így lesz ez: Bodnár János világhírű magyar fotográfusokról szóló előadását angolra fogja tolmácsolni kedves barátnőm, Gecov Krisztina. Mondjuk az segít, hogy én is tolmács (is)vagyok, így van ilyen kollégám, aki megteszi ezt a kedvemért, és volt, hogy én tolmácsoltam hollandra. Most már egy ideje sokszor Kriszta vállalja ezt be, aki egy nagyon profi angol tolmács, aki itt él Amszterdamban.

Aztán időnként van zene is. Így az 5 filmes alkalmon kívül évente mindig van 2-3 más dolog is, ami nem nyelvfüggő vagy magyar nyelvtudás nélkül is el lehet rá jönni.

HH: Szoktak terítékre kerülni olyan dolgok is, amelyek a holland-magyar kulturális, történelmi kapcsolatokról szólnak?

AM: Igen, ezt kifejezetten fontosnak tartjuk. Például pár évvel ezelőtt meghívtunk Hollandiában élő magyar ötvenhatos menekülteket, és velük beszélgetett Baár Mónika történész. Úgy éreztem, hogy ha ezt mi nem csináljuk meg, akkor ezt nem csinálná meg senki. A kulturális területen jó példa, hogy 2018-ban tartottunk egy műfordítói beszélgetést azokkal, akik magyar irodalmat fordítanak hollandra. Szeretnék megemlíteni két sétát is, amit Amszterdamban tettünk, ezeken magyar vonatkozású helyeket kerestünk fel, ahol az egyes helyszíneken egy-egy önkéntes rövid bevezetőt tartott a hely történetéről, ezek Michiel de Ruyterhez, a magyar protestáns lelkészeket a gályarabságból kiszabadító admirálishoz, Tótfalusi Kis Miklós biblianyomtatóhoz, Liszt Ferenchez, és az 56-os eseményekhez kötődnek.  – az egyiket még 2010-ben, a másikat pedig a Covid ideje alatt, amikor nem tudtunk beltéri rendezvényt tartani.

HH: Hogyan válogatjátok ki a témákat és a meghívottakat?

AM: Ahogy a tizenötödik évforduló alkalmából most a legutóbbi jubileumi rendezvényünk elmondott beszédemben is említettem, eleinte úgy képzeltük, hogy a Szalon legyen politikamentes. A kétezres években még váltották egymást a kormányok, és nem akartunk egyikhez sem kötődni. Sajnos most már vállalhatatlanná vált a magát azóta bebetonozó kormány politikája, és már az is politika, ha kifejezünk bizonyos értékeket, amelyek számunkra fontosak.

HH: Milyen értékek vezetnek benneteket?

AM: Alapdolgok. A demokrácia, a tolerancia, a sokféleség, a mások tisztelete, a befogadás. Rendszeresen vannak olyan programjaink, amelyek valamilyen kisebbséget mutatnak be, szólaltatnak meg.

HH: Ki dönt a meghívottak személyéről?

AM: Leginkább én. Javaslatokat mindig nagy szeretettel fogadok és vannak is alkalmak, amikor valaki más talál ki valamit. De hogy mi Illik bele, az az én ízlésem mentén alakult ki, és azért a legtöbb programot én találom ki, illetve Szlávával, a férjemmel együtt mi találjuk ki. Ami az értékrendet illeti, a legfontosabb az, hogy minőségi kultúra legyen és hát a demokrácia, tolerancia a sokféleség stb., ahogy az előbb említettem.

HH: Mielőtt beszélgetni kezdtünk, átlapoztam a különböző régebbi programjaitokat, és egy pár dolog kiderült. Ennek kapcsán azt kérdezném, hogy kifejezetten csak élő kultúrát akartok bemutatni, tehát kortárs kultúrát?

AM: Igazából nem, nincs ilyen koncepció. Sokszor ilyen véletlenek határozzák meg, éppen kit tudunk meghívni. Például ha valakiről tudom, hogy éppen itt van Hollandiában, esetleg maga ajánlja fel, hogy szívesen tartana előadást, vagy valakivel éppen találkozom Budapesten és megkérdezem, nincs-e kedve eljönni az Amszterdami Magyar Szalonba.

Vannak régebbi időkről szóló alkalmaink is, és ha valaki azt mondja, hogy szeretne egy előadást tartani Mikes Kelemenről, akkor nagy szeretettel várjuk. Volt például Novák Ferencnek egy előadása a magyar tánc történetéről. Rég volt, nem emlékszem a pontosan melyik korszakkel kezdte, de biztos a középkorral, vagy még korábbi időktől.

HH: Igen őt én is kiszúrtam magamnak a régebbi alkalmak áttekintésekor. Elég gyakran meg tud dobbanni a szíve az embernek, ha olyan neveket olvashat az krónikáitokban, mint az övé. Említenél pár nevet azok közül, akik jártak már nálatok?

AM: Hogy néhány nagyobb nevet említsek, a színészek közül: Alföldi Róbert, Jordán Tamás, Haumann Péter, Haumann Petra, Csákányi Eszter, Bálint András. És írók is gyakran járnak nálunk nyilván amiatt is, mert én fordítottam őket, vagy irodalmi körökből ismerjük őket. Ez is egy szempont. Nyilván jobb beszélgetést tudsz folytatni egy olyan valakivel, akinek a munkáját alaposan megismerted.

Tehát van, hogy ismerem az illetőt, de sokszor csak ismerősöm ismerőse, vagy olvasok róla, de akkor is általában megpróbálok kapcsolatot találni hozzá. Szerencsére a volt vendégeink sok helyre elviszik a jó hírünket, szeretnek hozzánk jönni az emberek.

Főleg régebben szándékosan kerestem is a Szalonba való előadásokat, például 2010 körül szerettünk volna egyszemélyes színházi előadásokat, így Szlávával elmentünk a POSZT-ra, ami akkor egy rangos színházi fesztivál volt Pécsen. Ott láttam egy előadást, ami nagyon tetszett. Fekete Ernő, Weöres Sándor verseiből összeállított Mennyekbe vágtató prolibusz című előadását. Bár láttam a színpadon kívül is, de nem mertem “letámadni”.

Pár héttel később aztán Budapesten ott voltam Nádasdy Ádámnak az élettársi bejegyzésén, ahol kiállt szavalni Fekete Ernő. Akkor megkértem Ádámot, hogy kérdezze meg, volna-e kedve eljönni, és volt. Aztán egymásnak adtak minket a színészek…

HH: Szoktál online eszközöket is használni, amikor valakihez kapcsolatot keresel? Facebookot, LinkedInt meg ilyesmiket?

AM: Van, hogy Facebookon utánanézek, hogy van-e közös barátunk, de az utóbbi években, már kevésbé kellett ismeretleneket „felhajtani”.  Igazából sok minden az emberi kapcsolatokon múlik: hogyha mondjuk azt mondom Csákányi Eszternek, hogy itt volt már ez meg ez, és egyébként közös ismerősünk ez meg ez, akkor az máshogy néz ki, mintha csak úgy LinkedInen vagy a Facebookon írnék neki.

HH: Beszéltél az írókról is. Kik jártak nálatok?

AM: Závada Pál volt az első. Akkor fordítottam pont a könyvét, a Jadviga párnáját. Spiró Györgyöt egy irodalmi fesztivállal együttműködve hívtuk meg. Írók/költők közül Tóth Kriszta, Nádasdy Ádám, Dragomán György és Szabó T, Anna, Parti Nagy Lajos, Lackfi János, és a Covid alatt online Krasznahorkai László. És a Magyarországon élő holland író, Jaap Scholten, vele hollandul beszélgetett Abys Kovács-Wieg, és én tolmácsoltam magyarra.

HH: Szemezgethettem volna én is a korábbi eseményeitek listából, de sokkal érdekesebb volt azt megtudni, hogy te milyen gondolatmenet mentén vonzottad be a meghívottakat. Azt pedig mindenki tudja, hogy egy interjúban, legyen akármilyen hosszú, sohasem lehet elérni a hiánytalan, teljes felsorolást.

AM: Egyébként még azt is hozzátenném, hogy nagyon klassz, ha ilyen híres emberek jönnek és az mindig sok embert bevonz. De nem olyan híres mondjuk tudósok, kutatók sokszor legalább olyan érdekesek. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy Hollandiában élő magyar művészeknek, tudósoknak adjunk bemutatkozási lehetőséget. Nagyon hangulatosak a már hagyományos karácsonyi koncertjeink is, ahol a Szalonból „kinőtt” Amszterdami Magyar Kórus szokott fellépni, Lachegyi Máté vezetésével.

HH: Hogyan hozzátok a közönséget tudomására azt, hogy miről szól a következő alkalom? Nyilván van a weboldalatok, van a saját Facebook oldalatok, de hogy vannak olyan médiumok akár magyar akár nem magyar nyelvű, amiben megjelentek gyakrabban, akik beszámolnak rólatok?

Mindig csinálok egy zöld színű A4-es papírra egy beharangozót a következő alkalomhoz. Ezt kitesszük, és elvihetik az emberek. De mostanában már egyre kevésbé viszik el, és helyette inkább megnézik az interneten vagy a Facebookon. Van ugye a saját Facebook-oldalunk és csoportunk, ezen kívül meg néha valaki kirakta ezekre a hollandiai magyar Facebook-csoportokba. És akkor van saját oldalunk, és van egy hírlevelünk. Az egyik lelkes önkéntesünk az utóbbi időben már rendszeresen megosztja az es eseményeinket hollandiai magyar Facebook-csoportokban. A Hollandiai Magyar Szövetség híreiben is meg szoktak jelenni a rendezvényeink.

HH: Ezen kívül amennyire látom a Facebookon a meghívókat, azt is látom, hogy például magyar könyvvásárt is rendeztek időről időre. Hoznak például az előadók is magukkal néha műveikből? Hogy is van ez?

AM: Én ugye műfordító vagyok és magyar kiadói körökben is vannak kapcsolataink. Azért mondom mindig, hogy kapcsolataink, mert az egészben fontos szerepet játszik a férjem, Vjacseszlav Szereda, aki magyar-orosz műfordító, a magyar irodalom és történelem kiváló ismerője, és itt él velem Amszterdamban. Szóval vannak kapcsolataink, és kezdetben sikerült kiadóktól adományba magyar könyveket kapni, tehát új magyar könyveket kiadóktól, és azokból csináltunk vásárt a Szalon támogatására

Például sokat segített a Magvető Kiadó. Jóban voltunk például Morcsányi Gézával, a kiadó azóta elhunyt igazgatójával, akivel beszélgettem is egy Szalon-program keretében, nem csak a könyvekről, hanem váratlan színészi karrierjéről is… Ezenkívül hollandra fordított magyar könyveket is kínálunk, részben kiadói adakozásból, részben a saját tiszteletpéldányaimból.

De sokszor a fellépő író, szerző műveiből is kapunk, vagy beszerezzük őket, és ezeket is meg lehet venni az előadás után.

HH: Hogyan működik ez a könyvvásár? Mármint logisztikailag, mégis csak sok-sok válogatás, szállítás és egyéb munka jár ezzel.

AM: Hát igen, sokszor elég sok maradt. Tervezzük kiárusítani a felgyülemlett készletet és a továbbiakban csak egy kisebb mennyiségből csinálni a vásárt.

Emellett idén nagyon jól sikerült a használt könyvek vására, amit szintén már évekkel ezelőtt kitaláltunk azért, mert többen megkerestek minket, hogy például magyarok idősek otthonába költöznek, vagy meghalnak, felszámolják a könyvtárukat. A gyerekeik sokszor nem is tudnak magyarul. Ezekből minden évben tavasszal csináltunk egy könyvvásárt. Ezt az értékmentő munkát már vagy 10 éve végezzük.

HH: A használt könyveket bizonyára szelektálni kell és megnézni, hogy miként lehet a legjobban olyan új gazdához juttatni őket, hogy örüljenek neki.

AM: Tárolásra sajnos nincs helyünk, így azt szoktam mondani hogy a könyvvásár előtt néhány nappal ide hozhatják a lakásunkba és akkor mi itt kiválogatjuk, hogy csoportosítva tudjuk a helyszínen kitenni: magyar irodalom, világirodalom, történelem stb. Nyilván, ha ömlesztve vannak a könyvek, annak nincs annyi értéke, mert nehezebben találja meg a vásárló azt, ami esetleg érdekelné, úgyhogy ezzel elég sok munka van.

Ha kisebb a mennyiség, akkor a helyszínre, a Goethe Intézetbe is lehet hozni, és akkor úgy kirakjuk azok mellé, amit már kategória szerint bedobozolva vittünk a Goethe Intézetbe.

Annak ellenére, hogy a Covid óta kifejezetten kevesebben járnak kulturális eseményekre, idén viszonylag sikeres volt az antikvár könyvvásár, bár nem volt kiemelkedően magas a látogatók száma, többen kifejezetten a könyvvásár miatt jöttek, nem csak a filmre. Azután pedig -idén először – a maradékot befotóztam és feltettem a saját FB-csoportunkba, és egy hollandiai magyar könyvcserebere-csoportba, rengeteg plusz munka volt így vele, megérte, egyrészt innen is lett egy kis extra bevétele a Szalonnak, másrészt örülök, ha új olvasókra találnak a könyvek.

HH: És mi történik azokkal a könyvekkel, amelyeknek nem kerül gazdája? Hova kerülnek?

AM: Az antikvár könyvvásárból maradtakat nem tudjuk tárolni.  Eddig jótékonysági alapítványokon keresztül mindig sikerült elküldeni valahova magyar nyelvterületre, Erdélybe, Kárpátaljára, ahol örülnek nekik.

Ezek a könyvmentő akciók mindenkinek előnyösek – egyrészt hozzájárulnak a Szalon fenntartásának költségeihez, és segítünk az embereknek is, mert mindenki azt szeretné, hogy a szülei könyvtára ne a papírkonténerben végezze. Néha pedig elég hihetetlen dolgokat találunk: most például egy dedikált Radnóti-kötetet. Véletlenül tudtuk meg, hogy kitől jött az a doboz, és szóltunk a családnak. Még gondolkoznak rajta, hogy mi legyen vele.

HH: Végezetül még két kérdésem lenne. Fizikailag, hogy néz ki az a hely, ahol vagytok? Azt mondtad, hogy kívülről nagyon szép?

AM: A Goethe Intézetnek van egy nagyon gyönyörű 18. századi előadóterme. Az épület a Herengrachton van. Ezen a részen, az úgynevezett Arany kanyarban (Gouden Bocht), a leggazdagabb kereskedők laktak. És egy ilyen háznak ez úgymond a nappalija am két részből áll, középen egy összehúzható ajtóval. Tűzrendészetileg 80 ember fér el benne.

HH: Mit terveztek a jövőre, milyen terveitek vannak?

AM: Sajnos a Covid óta kevésbé járnak az emberek rendezvényekre, de úgy vagyok, hogy amíg mi, a csapat és a törzsközönség, jól érezzük magunkat és még anyagilag is fenn tudjuk tartani a programsorozatot, addig folytatjuk tovább. A soron következő alkalmakat honlapunk első oldalán mindig megtalálhatják az érdeklődők.

HH: Köszönjük szépen, hogy meséltél nekünk az Amszterdami Magyar Szalonról. Nagyon érdekes volt megérteni, hogyan működtök, milyen hajtóerők mozgatják a szalont. Reméljük sok olvasónk kapott kedvet, hogy elmenjen rendezvényeitekre vagy segítsen nektek kulturális missziótok további folytatásában.

Soron következő rendezvény és elérhetőségek
a Magyar Szalonhoz

Magyar fotográfusok a világban
Bodnár János előadása

2023. május 14.

• Mikor: 2023. május 14., vasárnap 14.00-től
  Az előadás 14.45-kor kezdődik.
• Mi: Bodnár János előadása
  előtte/utána magyar finomságok a kávézóban
• Hol: Goethe Intézet Amsterdam, Herengracht 470, 1017 CA Amsterdam, Nederland
• Mennyi: 10 euró, 18 éves kor alatt: 7 euró.

Bodnár János, a 80-as években a Magyar Hírek c. újság művészeti vezetőjeként kapcsolatban volt személyesen is megismerkedett a világ minden táján szétszóródott jelentősebb magyar származású fotográfusokkal. Sokukkal baráti vagy munkakapcsolatban volt. A 21 legfontosabb fotográfus életéről és munkásságáról sorozatot írt a Digitális Fotó Magazinba, melyből jelenleg könyvet készít. Az előadás a készülő Hungarian Black Jack (21 világhírű magyar fotográfus) c. könyvre alapul. Mivel nincs mód minden művész teljes munkásságával külön foglalkozni, legtöbbjük esetében csak életük egy-egy mozzanatát, jelentős fotójuk elkészültének körülményeit villantja fel a szakértő. Külön figyelmet fordít a két Hollandiában élt fotográfusra, Éva Besnyőre és Ata Kandóra. Az előadást természetesen vetített képek illusztrálják.

Amszterdami Magyar Szalon hivatalos elérhetőségei

Weblap: https://magyarszalon.nl/

E-mail: info@magyarszalon.nl

Facebook oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100010111830303

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/magyarszalon/

Rendezvényhelyszín: Goethe-Institut, Herengracht 470, 1017 CA Amsterdam

Programjaik támogatására a Szalon szívesen fogad adományokat a következő számlaszámon:

NL58 ABNA 0406 6848 20
Stichting Hongaarse Salon Amsterdam
Bank: ABN AMRO
BIC-kód: ABNANL2A

Köszönetet mond az interjú készítője a fényképek készítőinek.

Az interjú borítóképét Wim Kersbergen készítette. Köszönet az újraközléshez való hozzájárulásért.