A hollandhirek.nl 2021-es indulása óta nagy szeretettel és érdeklődéssel figyeljük a Hollandiai Mikes Kelemen Kör eseményeit és csodálattal tekintünk arra az értékteremtő munkára, amit végeztek. Az 1951-ben alakult szervezet több mint 70 éve segíti a hollandiai magyarokat identitásuk megőrzésében, aktuális, őket érdeklő témák színvonalas megvitatásában és abban is, hogy a „hazai“, azaz Kárpát-medencei diskurzust követhessék. Hollandiai magyar szakemberek, professzorok, tanárok, egyetemisták mellett hazai professzorok, akadémikusok, színészek és mások is szívesen jönnek el, hogy tartalmas találkozások jöhessenek létre. Nagy örömünkre szolgált, hogy egy 2024. januári Radnóti-estjük kapcsán interjút készíthettünk elnökükkel, Deuten-Makkai Réka művészettörténésszel.

Holland hírek (HH): Nemrégiben igazán nagy dobás volt részetekről, hogy kétnyelvű magyar-holland Radnóti-estet szerveztetek. Ennek alapjául Radnóti Miklós nemrégiben megjelent holland nyelvű versfordítás-kötete szolgált, de igazi művészeti gála, felemelő, mondhatni rendkívüli esemény épült köréje. A fordítást dr. Réthelyi Orsolya, a budapesti ELTE néderlandisztikai tanszékvezetője és Arjaan van Nimwegen készítette. „Nachthemel, waak“ címmel a Van Oorschot kiadónál jelent meg.

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást erre az interjúra. Legelőször is szeretném megkérdezni, hogy milyen volt a Radnóti-est?

A holland-magyar Radnóti-est plakátja

Deuten-Makkai Réka (DMR): A Radnóti est csodálatos volt. A magyar közönség számára Radnóti egy szívhez közel álló költő. Sokunk Radnóti-verssel nőtt fel. Úgyhogy az ő részükről én úgy éreztem, hogy öröm volt ott lenni és nagy elvárásokkal jöttek. Ugyanakkor Lackó Róbertnek a szereplése sem volt új. Tavaly júniusban volt nálunk egy Petőfi-esttel és elvarázsolta a közönséget, úgyhogy mindenki tényleg nagy szeretettel és nyitottsággal tekintett a mostani est elébe, ami a magyar közösséget illeti. Ami csodálatos volt számomra az az, hogy a közönségben körülbelül fele-fele arányban voltak hollandok és magyarok. Én ezt egy óriási ajándéknak érzem. Úgy is hirdettük meg. Ezt az estet közösen szerveztük a Haagse Kunstkringgel, tehát a Hágai Művészeti Körrel, annak is a színházi részlegével. Két színésznő kapcsolódott be a szervezésbe, akik hollandul tolmácsolták a verseket. Úgy osztottuk meg a helyeket, hogy az egyik felét a Haagse Kunstkring hirdette, a másik felét pedig a Mikes, hogy így tényleg egy kevert publikumot tudjunk elérni. Ez sikerült is. Számomra az egyik legnagyobb csoda az volt, hogy a hollandok is nagyon Radnóti hatása alá kerültek. Orsolya felvezetése és előadása, valamint a két holland színésznő Radnóti-tolmácsolása hozzásegítette a közönséget ahhoz, hogy a második részt majdnem száz százalékosan követhessék.

dr. Réthelyi Orsolya bevezető előadása Radnótiról nagyban segítette
 a magyar nyelvű rész megértését a hollandok számára
Fotó: Baranyai András

Az est fénypontja Laczkó Vass Róbert és Szép András zenés-verses előadása volt, magyarul. És persze a verseket ahol tudtuk hollandul is feliratoztuk, hogy a holland közönség is egy az egyben tudja követni.

Két holland színésznő, Anita Poolman és Mar-Lin Schut
szavalta el az előadás első felében Radnóti néhány versét
A kivetítőn a „Huszonnyolc év”
Fotó: Baranyai András

Ők is nagyon a hatása alá kerültek. Én azt tartom az egyik legnagyobb sikernek, hogy Radnótit elhozhattuk a holland közönség számára is. Persze a legnagyobb munka ebben az Orsié és az Arjané volt, nem igaz? Mármint a fordítás.

Vass Laczkó Róbert Radnóti-előadása.
Háttérben a „Nem tudhatom…” holland fordítása
Fotó: Baranyai András

Hollandiában nincs hagyománya a versek elmondásának, a versek tanulásának. A versek nagyon nincsenek jelen a holland kultúrában. Nem azt mondom, hogy nincsenek költők vagy nincsenek verseskötetek, de nincsenek annyira jelen, mint a mi magyar kultúránkban. Tehát itt a gyerekek nem versekkel nőnek fel, az iskolában nem tanulnak költőkről. Mi magyarok versrészletekkel, idézetekkel dobálózunk nap mint nap. Ez a holland nyelvben nincs meg. Éppen ezért nagyon nehéz költészetet promotálni. Ennél az estnél mégis úgy éreztem, hogy ez sikerült.

HH: Egy pillanatra most hadd vágjak közbe. Ez az esemény bekerült a Költészet Hetének (Poëzieweek) a programsorozatába is. Ennek mekkora a jelentősége Hollandián belül? Mennyire népszerű ez az eseménysorozat? Mennyiben segített nektek a népszerűsítésben?

DMR: Mindenképpen segítségünkre volt. Eredetileg novemberre, aztán decemberre terveztük ezt az előadást és… akkor jöttem rá, hogy hát ha már januárban van a Vers Hete, akkor próbáljunk ahhoz kapcsolódni és ezáltal még nagyobb népszerűséget keríteni ennek az eseménynek. Nem csak Hollandiában, és nem is csak az irodalmi, illetve a művészeti világban dolgoznak már egy ideje a marketing nyomására ilyen „fogasokkal” – vagyis évfordulókkal, hetekkel, napokkal. Létezik ennek a napja, meg annak a napja, évfordulója, ezekre próbálnak ráhúzni dolgokat. Ezáltal pedig könnyebb „eladni”, könnyebb megszólítani a közönséget.

A teljes holland nyelvterületen létezik a Vers Hete, vagyis Hollandiában és Flandriában egyaránt. Ez egy közös eseményhét, egy platform, amin mindenki meghirdeti a saját vers körüli eseményét, amit azon a héten szervez. Csatlakoznak hozzá a könyvtárak, és vannak előadóestek is. Persze, hogy hozzájárult ez a mi sikerünkhöz is. De ahogy mondtam, a versnek nincsen óriási vonzereje errefelé.

HH: Fantasztikus erejük tud lenni az ilyen közös összefogásoknak. Ezek nagy erővel tudnak rendelkezni. Említetted korábban az évfordulók jelentőségét is. Ami eszembe jut így kapásból 2024-gyel és Radnótival kapcsolatban, az ugye Radnóti halálának a 70. évfordulója. De ha jól tudom, ezen kívül voltak még egyéb évfordulók is, amiket hozzá lehetett kapcsolni az eseményhez.

DMR: Hát ugye volt a holokauszt napja, ami pont arra a napra esett, amikor volt a Radnóti est.

HH: Ez egy véletlen egybeesés volt?

DMR: Igen. Főleg így, hogy éppen a Radnóti est napjára esett, amit én csak utólag vettem észre. Számomra az volt a fontos, hogy a kötet a múlt évben jelent meg, tehát 2023-ban és azt akartam összekapcsolni a már létező Radnóti esttel. Tehát ez az egybeesés egy nagyon különös véletlen volt. Vagyis nem véletlen – mert véletlenek nincsenek –, de mindenképp egy nagyon szép egybeesés volt: Szóval adott volt egy Radnóti est, aztán megjelent a kötet és amikor megnéztük az előadásnak az összetételét és azt, hogy mely versek lettek már lefordítva, akkor majdnem egy százszázalékos egybeesés volt.

HH: Sikerült elérni, hogy telt házas legyen az előadás?

DMR: Igen, sikerült! Mondjuk hozzá kell tennem, hogy ez egy nem egy óriási színpad. Ez egy kis színház – maximum 60-65 ember fér el a nézőtéren, az pedig megtelt.

HH: Amennyiben azt nézzük, hogy a közönség legalább fele holland és csak a másik fele volt az, amelyiket ti hívtatok meg, nem pedig a holland társszervezők, akkor a hollandok csoportjára tekinthetünk egyfajta életerős csíraként is, amelyből Radnóti nagyobb ismertsége is kisarjadhat Hollandiában.

DMR: Így van, és az is érdekes volt, hogy egy helyi könyvkereskedőt is felkértünk, hogy ott helyben árulja a holland nyelvű kötetet – ezt Orsolya a helyszínen fordítóként dedikálhatta. És hogy a Mikesnek mi a célja? Az a célunk, hogy a magyar és a holland kultúra közötti hidakat tovább építsük. Ennek pedig Radnóti lehet az egyik eleme.

HH: Ennél jobb átvezetés azt hiszem nem is jöhetett volna az interjú második témájához. Sokan tudnak a hollandiai Mikes Kelemen Kör létezéséről, de szerintem a hollandiai magyarok között bizonyára még sokan lehetnek, akik nem ismernek benneteket. Úgyhogy az interjú második részében egy kicsit arra kérnélek, hogy mesélj nekünk a Mikes Kelemen Körről.

Kik vagytok ti? Mikor és hogyan jöttetek létre? Mik a céljaitok? Kiket szeretnétek bevonzani tagnak, látogatónak vagy akár előadónak?

DMR: Igen, ez egy nagyon érdekes és összetett kérdés, mert a Hollandiai Mikes Kelemen Kört 1951-ben alapították az akkori magyar fiatal egyetemisták, fiatal értelmiségiek. Ez már több mint 70 éve történt. Amikor ők ezt az alapítványt létrehozták, akkor azzal a céllal hozták létre, hogy ők, mint külföldön élő magyar értelmiségiek találkozhassanak, beszélgethessenek. Ők ugyebár bekerültek egy holland nyelvi tengerbe, és szükségük volt arra, hogy találkozzanak, egymást bátorítsák, épüljenek. Tehát ez egy nagyon kedves baráti kör volt valójában, amit ők létrehoztak ötvenegyben.

Minden alkalommal, amikor jött egy nagy változás, akkor felduzzadt a kör, és egy kicsit változott a célja, a működése, például ötvenhatban, amikor egy elég nagy menekülthullám érkezett. Ugyanez történt aztán nyolcvankilenc után is, amikor megnyíltak a határok, ‘90-ben még elég szűkösen, aztán ahogy beléptünk az Európai Unióba, mármint Magyarország, majd pedig a többi elszakadt terület is az Európai Unió részévé vált, akkor már tényleg majdnem tömegesen jöttek magyarok mindenhonnan Hollandiába.

Minden alkalommal változott a körnek egy kicsit az összetétele és a tevékenysége. A hetvenkét év során nagyon támaszkodott az alapítókra a Kör, ami azt is jelentette, hogy szépen lassan kiöregedett, kihalt.

A Körnek a küldetése az volt, hogy a diaszpórában élő magyarokat egy kicsit összekovácsolja és legyen egy értelmiségi műhely. Ennek az értelmiségi műhelynek például nagyon értékes gyümölcsei voltak a Tanulmányi Napok. Nagyon érdekes volt, hogy akkoriban a Mikes össznyugat-európai szinten működött. Az éves tanulmányi napokra Franciaországból, Németországból és Svédországból is jöttek. Kiadót működtettek, a Mikes Internationalt és többek között otthon tiltott íróknak szamizdat írásait adták ki itt Hollandiában. Nagyon fontos értékmentő értelmiségi műhely volt a HMKK. Olyan meghatározó alapemberek vezették, mint Tóth Miklós, Bohus Béla, Tánczos Ottó, Kibédi Varga Áron és sokan mások.

Viszont amikor megnyíltak a határok és Magyarországon meg a többi elszakadt területen is demokratikus rendszer épült ki, akkor erre már nem volt szükség. Mert ott zajlott a munka, ugyanakkor az új hullámban érkező magyaroknak már megváltoztak az igényeik. Ők már nem keresték, vagy nem volt szükségük ilyen értelmiségi műhelyekre. Azért is, mert azokban a munkakörökben, ahova ők bekerültek, ott megtalálták a helyüket. Ők már nem menekültként érkeztek ide, bármikor visszamehetnek Magyarországra vagy Erdélybe felszippantani a magyar kultúrát. Másrészt nagyon sokuk aktívan részt vesz az otthoni tudományos és kulturális munkákban is.

Szóval itt van ez az útkeresés 2020 óta. A kérdés az, hogy miként tudnánk a Mikes megújítani. A munkámból kifolyólag is, én mindig azt keresem, hogy hogyan tudnám bevonni az embereket, akikért vagyunk abba, hogy milyen legyen a munkánk és a célunk. Például 2020-ban, amikor beütött a korona, akkor az online térbe költöztünk és Zoomon keresztül tartottunk előadásokat. Ennek az előnye az volt, hogy a világ minden pontjáról hívhattunk előadókat. Ezek nagyon érdekes előadások voltak, a felvételeket rögzítettük, majd később YouTube-csatornánkon publikáltuk.

Aztán ismét lehetett a fizikai térben találkozni, így az lett a kihívás, hogy hol találkozzunk. Amikor megválasztottak engem, akkor a Vianeni Magyar Otthonban választottak meg: ott volt a Mikesnek a székhelye. Ugye azt a területet a hollandiai magyarság kapta ajándékba, és akkor a hollandiai magyarság a holland állam segítségével ott felépített egy magyar otthont és a Mikesnek is az volt a fészke. De az tönkrement, sajnos annak az alapítványnak a hűtlen kezelése miatt, amelyiknek a tulajdonában volt. Sajnos, elherdálódott, tönkrement, ezért a korona után már nem mehettünk oda vissza, egyszerűen fizikailag veszélyes területté vált. Beszakadt a plafon, kidőltek a fák stb. Úgyhogy mi egy fészekkeresésben is vagyunk: keressük, hogy hol lehetne az a helyszín, ahol létrehozhatnánk a hollandiai magyarság székhelyét, ahol helyet kaphatna egy magyar könyvtár is. Hol lehetne egy olyan helyszín, ahol találkozhatnánk egymással? Mert egy közösségnek fészekre van szüksége. A megoldás az lett, hogy mindig az előadáshoz megfelelő helyszínt bérelünk. Ez előny is olyan szempontból, hogy akkor együtt lehet működni másokkal, mint a Radnóti-est esetében a Haagse Kunstkringgel.

De Haagsche Kunstkring, a magyar-holland Radnóti-est helyszíne
Kép forrása:
wikimedia.org/Oseveno CC BY-SA 3.0

HH: Azt hiszem, hogy szinte az összes kérdésemre adtál már választ. Van azonban még egy dolog, ami nagyon érdekel. Hogyan találjátok ki, hogy ki legyen az előadó vagy honnan hívjátok őket? Inkább a Kárpát-medencéből vagy inkább Hollandián belülről. Hogy működik ez?

DMR: Ez úgy van, hogy egy idő után, ha az ember dolgozik, akkor megkereséseket kap. Én egy elég nyitott embernek tartom magam, ugyanakkor próbálok napirenden maradni az eseményekkel. Ahol látok egy esélyt, arra próbálok koncentrálni és azt próbálom kiépíteni. Óriási ajándéknak tartom, hogy Visky András elfogadta meghívásunkat és eljött bemutatni a Kitelepítés c. könyvét.  Ez esélyt adott arra, hogy megismertessem a hollandiai magyarokkal, hogy például Erdélyben is volt egy nagyon kemény ötvenhat, ill. ötvenhatos retorzió, Másik példa az Aranybulla 800 éves évfordulója. Akkor meghívtuk Magyarországról Zsoldos Attila történelemprofesszort, aki ennek a szakértője. De hozzárendeltünk olyanokat is, akik valamilyen más módon kapcsolódtak a témához. Tehát nem muszáj mindig Magyarországról vagy Erdélyből jöjjenek.

Egy előadást követően tavaly M. C. Escher
kiállítását tekintették meg a Mikes tagjai
Kép forrása: wikimedia.org/Pázsit Ulla CC BY-SA 3.0

Sokszor hallottam azt, hogy de jó lenne közösen kirándulni, vagy milyen jó lenne közösen egy múzeumot megnézni. Figyelem a kiállítások programját is, és ha valahol van magyar vonatkozás, akkor szervezek egy múzeumlátogatást. Például a hágai Mucha-kiállításhoz hozzákapcsoltam a magyar szecessziót. Szabó Emőke lelkésznő kezdeményezésére ellátogattunk a Domitianus-kiállításra. Ami a kirándulásokat illeti, ellátogattunk az Árvíz-múzeumba [Waternoodmuseum] Murakeözy Éva vezetésével. Utána ellátogattunk egy nagy zsiliphez dr. Hayde László vezetésével Maassluisba.

Maassluis: Kirándulás a zsiliphez a Mikessel

HH: Tehát a lehetőségekre megpróbálsz lecsapni és színvonalasan, tartalmas eseményeket köréjük szervezni. Ha jól értem, talán ezt így lehetne összefoglalni.

DMR: Igen, mondhatjuk így. Ezen dolgozunk,

Nem akarom említés nélkül hagyni a csapatot sem, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. A vezetőség: Szilágyi Árpi, aki a jobb kezem sok mindenben; Murakeözy Éva, Roest Teri, Baranyai András, aki még a régi Mikest hozza magával és mindig segít visszakapcsolódni a hagyományokhoz. Akkor ott vagy te is, de ott vannak a fiatalok is, akiket próbálunk bevonzani: Lévai Kristóf, no meg a fiaim és a lányom, akikre mindig számíthatok

Ezek a Tanulmányi Napok elég nagy, egész napos rendezvények, amiket évente egyszer tartunk ebéddel, fogadással. Ilyenkor egy óriási fiatal csapat lép akcióba, ők viszik a konyhát kezelik a digitális felszerelést, fényképeznek.

HH: Szuper. Igen szívet melengető mindig, amikor a munkatársakat is megemlítik egy ilyen interjúban. Persze lehet sejteni, hogy egy ilyen nagyszerű szervezet, mint a Mikes, komoly csapatmunka nélkül nem létezhetne már ennyi ideje, de ezzel együtt jól esik hallani, hogy a vezetője tényleg fontosnak tartja ezt megemlíteni, és el is mondja, hogy ki mivel járul még hozzá a sikerekhez.

A Zoom most jelez nekem, hogy az idő nemsokára lejár. Így most zárszóként, uitsmijter-ként azt kérdezném még, hogy ha valaki el akar jönni, és ki akarja próbálni, hogy milyenek a Mikes-események, ha többet szeretne tudni, akkor hol lehet rólatok és rendezvényeitekről hallani?

DMR: Van egy nagyon aktív Facebook csoportunk. Mi a Facebook-ot választottuk, mert úgy vettük észre, hogy a magyarság körében ez a legelterjedtebb és kedvelt platform. Nagyon sok hollandiai csoport van, ahol meghirdetjük az eseményeinket. Van egy nyílt csoportunk a Facebookon, a Hollandiai Mikes Kelemen Kör, ahova mindenkit szeretettel várunk. Ott meghirdetjük a programjainkat, meg egyéb tippeket és híreket is közlünk. Két éve létrehoztuk a weboldalunkat (mikeskelemenkor.nl). Ott betekintést adunk a Mikes történetébe vissza lehet nézni az előadásainkat, fényképbeszámolókat. Most már a LinkedIn-en is jelen vagyunk. És hát e-mailben is elérhetők is vagyunk (hollandiaimikes@gmail.com), havi hírlevelet is küldünk: körlevelet vagy meghívót annak függvényében, hogy éppen mi következik. A tagságunk nagyon könnyen elérhető és nyitott. Az eseményeink ingyenesen látogathatók azoknak, akik tagjai a Mikesnek – ez felnőttek számára 50 euró, diákok számára 15 euró egy évre.

HH: Réka, nagyon szépen köszönöm ezt a gyönyörű szép beszélgetést.

DMR: Én köszönöm az alkalmat és az esélyt.

HH: Sok-sok nagyon szép rendezvényt kívánok még nektek, jó találkozásokat, tartalmas programokat. Sok sikert.

DMR: Köszönöm szépen. A végére kérlek azt még tedd be, de tényleg, hogy mindenkit várunk szeretettel.

HH: Mindenképp! Bár a nyitottság és vendégszeretet szerintem az egész interjúdból sugárzik.

Klimaj János sütötte Zágoni Mikes Kelemen pogácsája és annak receptje
Fotó: Murakeözy Kis Dóra

Az interjút Téglásy Sándor készítette, aki a hollandhirek.nl szerkesztője és tavaly december óta a Mikes Kelemen Kör weblapjának tartalmi felújításában, valamint havi hírlevelének elkészítésében is közreműködik.

(c) Minden jog fenntartva.