Jan Cremer (1940. április 20., Enschede-2024. június 19.) Hollandiában a köztudatba az „Ik, Jan Cremer” című regényével robbant be – ebből a könyvből 15 millió példányt adott el világszerte. Kulturális forradalmárnak is nevezhetjük polgárpukkasztó stílusa miatt, bizonyos értelemben a ’68-as mozgalmak előfutára. Pár évvel később magyar szépirodalmat is kiadott. Magyar származású hollandként (édesanyja magyar volt és Enschedében félárván nőtt fel) megírta azt is, milyen volt magyar származásúként felnőni a háború utáni Hollandiában: ebből az élményből táplálkozik a De Hunnen (A hunok) című trilógia három kötete: Oorlog (Háború), Bevrijding (Felszabadulás), Vrede (Béke). Képzőművésznek tanult az arnhemi és a hágai művészeti akadémiákon.
“Ik, Jan Cremer”: Korai világszintű sikerek
A Trouw újságban megjelenésekor azt mondták, hogy szégyen, hogy „a mocskos méh” (ez egy szójáték a kiadó De Bezige Bij, vagyis szorgos méh nevével) pénzmohóságból és a hatásvadászat céljából publikálta a részben fiktív önéletrajzi alkotást. A benne leírt szexuális tartalmak és a sok helyen közönséges szavak használata miatt egy hengelói rendőr pornográfia címén még el is kobzott egy példányt, végül azonban nem emeltek vádat Cremer ellen. De őt a botrány nem ijesztette meg, sőt még idézett is az újabb és újabb kiadásokban az őt elítélő kritikákból.
Cremer szégyentelen önreklámozása példátlan volt a jól nevelt Hollandiában. „Könyörtelen bestseller” – nyomtatta azonnal annak a furcsa regénynek a borítójára, amelynek ajánlását önmagához írta. „Nem olvasok, engem olvasnak” – ez volt a szállóigévé vált válasza, amikor arról kérdezték, kinek az írásai hatottak rá.
A nagy felhajtás ellenére vagy éppen amiatt, az első 5000 példányos kiadás egy héten belül elfogyott. Többek között angolra és németre fordítva 15 millió példányban kelt el világszerte. Magyar fordításról nincs tudomásunk. A könyv két részből állt: Ik Jan Cremer (1964), Ik Jan Cremer: Tweede Boek (1966). Ehhez jóval később társult még egy harmadik is: Ik Jan Cremer: Derde Boek (2008).
“Het Hongaarse Archief”: Magyar szépirodalmi könyvsorozat hollandul
Magyar szempontból érdekes és értékes irodalmi vállalkozásba kezdett. Az 1980-as évek elején Hongaars Archief címen hat klasszikus szépirodalmi művet adott ki, melyek a következők voltak:
- Jókai Mór: Az arany ember (De man van goud)
- Mikszáth Kálmán: Egy különös házasság (Een vreemd huwelijk)
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok (De sterren van Eger)
- Kosztolányi Dezső: Anna
- Móricz Zsigmond: A boldog ember (De gelukkige mens)
- Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét (Het vijfde zegel)
A részletes kiadási és fordítói adatokat illetően az ELTE NedCult kutatóközpont listáját javasoljuk megtekinteni.
Ez a sorozat sajnos piaci sikerek híján nem folytatódhatott.
Ez is érdekelhet:
Jan Cremer, a vagabund: képzőművész, kiadó és éjszakai klub tulajdonosa
A vagabund Cremer körbejárta a világot. Miután egy ideig Amszterdamban, Párizsban és Ibizán élt, végül New Yorkban telepedett le. Ott gyorsan a kulturális élet részévé vált. Cremer popmagazint adott ki, és egy sikeres manhattani éjszakai klub társtulajdonosa lett.
New Yorkban Cremer folytatta a korábban elkezdett festészeti alkotómunkát is. A „peinture barbarisme” átadja helyét a színes tulipánoknak. Ez tükrözi holland identitását, de nemzetközi vonzerő is vegyül bele. Nemcsak Hollandia jelentenek inspirálja műveit, hanem más országok is, amelyeket számos utazása során meglátogatott.
Portrékép forrása: wikipedia.org/Babette Sijmons, Centaur-ICA CC BY 3.0
Forrás: nu.nl, hongaarseliteratuur.nl, wikipedia.org