Megemlékezés a holland-japán háború áldozatairól: Felszabadulás vagy gyarmatosítás?

Augusztus 15-én az Amszterdamban minden évben megemlékeznek arról, hogy Indonézia felszabadult a második világháború végén a japán megszállás alól. Ez Hollandia esetében mindenképp egy ünnep, az akkor gyarmati sorban levő Holland Kelet-India (a mai Indonézia) számára azonban ez sajnos nem ennyire egyértelmű – a vitathatatlanul kegyetlen japán elnyomók helyett ismét visszakapták a holland gyarmattartókat.

Ez egyébként nem a hivatalos megemlékezés. Azt Hágában tartják a kelet-indiai emlékműnél (Indisch Monument) a vezető holland országos politikusok részvételével.

Az amszterdami polgármester lemondta részvételét a megemlékezésen

Ez csak egy rövid hír, de sokat elmond arról, hogy mennyire dolgozták fel a hollandok a gyarmattartó múltjukat (vagy mennyire nem). Az amszterdami polgármester, Femke Halsema (GroenLinks) lemondta részvételét, mivel azon beszédet mond majd Raymond Westerling lánya is. Westerling részt vállalt a gyarmati rezsim restaurációjában és statáriális eljárásban, bíróság eljárás nélkül kivégeztetett mintegy 1500 indonézt, akik a gyarmati rezsim (újrafelállítása) ellen fellázadtak. Eddig a rövid hír, most pedig rátérünk a lényegre: ki is volt Raymond Westerling?

Ki volt és mit tett Raymond Westerling?

Raymond Pierre Paul Westerling Isztambulban született 1919-ben. Apja holland műkincskereskedő volt, anyja pedig görög származású volt. Mivel Törökországban született, beceneve az volt, hogy „De Turk” (a török).

A második világháború közepén, 22 éves korában jelentkezett a holland konzulátuson, hogy a külföldre menekült holland kormány hadseregébe belépjen: Nagy-Britanniában képezték ki és idővel kiképző őrmesterré (sergeant-instructeur) lépett elő és a különleges műveleti csoporthoz lett beosztva – fő feladatuk kommandóakciók végrehajtása lett volna a németek által megszállt Hollandiában.

Végül a II. világháború során harctéri bevetésére nem kerül sor. Első katonai feladatát Indonéziában kapta meg – Van Oorschot tábornok előterjesztésére hadnagyként (lieutenant) került oda. Itt a britekkel a holland gyarmati rendszer ellen kitört lázadást kellett letörnie.

Királyi Holland-Indiai Hadsereg (KNIL, Koninklijk Nederlands-Indisch Leger)

A háború kitörését követően belépett a holland gyarmati hadseregbe. 1946-ban a Különleges Műveleti Csoport (Depot Speciale Troepen) főhadnagya lett. Ennek az alakulatnak bennszülött katonák és hollandiai önkéntes katonák voltak tagjai. Céljuk az volt, hogy letörjék a kitört lázadást, ennek során pedig az erőszakos fellépéstől sem riadtak vissza. A hivatalos holland narratíva szerint azért volt erre volt szükség, hogy a „vörös-fehér-terrort” (ezek Indonézia nemzeti színei) legyőzzék, és az anarchiától és erőszaktól megszabadítsák a lakosságot.

Milyen felhatalmazással rendelkezett Raymond Westerling?

Annak a mandátumnak, amelyet Westerling Henk de Vries ezredestől, Dél-Sulawesi műveleti parancsnokától kapott, része volt a rögtönítélő bíráskodás gyakorlásának joga is. Tevékenységéért a hadműveleti parancsnoknak és a szövetségesek parancsnokának (CDO), Eduard Engles vezérőrnagynak tartozott felelősséggel.

A Westerling-módszer

Westerling saját gerillaellenes hadviselési módszerét alkalmazta Dél-Sulawesiben, az ún. Westerling-módszert (methode-Westerling), amelyben fontos részét alkották a statáriális eljárást követő kivégzések is. Egyúttal bevonta a lakosság lojális részét a jog uralmának és a gazdaság helyreállításába, különösen saját kampong-rendőrség létrehozásával.

A „Westerling-módszer” a következőképpen működött: „A gyanús kampongokat éjszaka körülvették. Napkeltekor a lakosok kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, és egy nyílt területen gyűltek össze a kampong közelében. A fegyveres ellenállást tanúsító személyeket azonnal megölték. Miután megérkeztek a gyülekezési pontra, a DST katonái elválasztották a férfiakat a nőktől és a gyerekektől. Ezután elmondták a férfiaknak, hogy mi volt a katonai akció célja. Az előzetesen összegyűjtött információk alapján a terrorizmussal gyanúsított személyeket kiemelték a tömegből, a szokásjog szabályai szerint vádat emeltek ellenük, majd rövid úton kivégezték őket. A kivégzések után a lakosságnak esküt kellett tennie a Koránra, és meg kellett esküdnie, hogy kiszorítják a terrorizmust köreiből.”

Végül Westerling új rendőrséget szervezett, és a kampongok élére vezető testületeket nevezett ki, akik felelősséggel tartoztak a törvényes rend fenntartásáért.

Ezek a tisztogatások1946. december 11-től 1947. március 3-ig tartottak. Szigorú eljárásával Westerlingnek sikerült megszüntetnie a dél-Sulawesi ellenállást és helyreállítania a közrendet.

Hős vagy háborús bűnös volt Westerling?

Mielőtt erre válaszolnánk, röviden visszautalunk egy vitathatatlan tényre, hogy miért is nem biztos, hogy odaillő Westerling (lányának) szerepeltetése a megemlékezésen: Westerling csak a japán kapituláció után, 1945. augusztusa után érkezett Indonéziába, vagyis a japánok elleni háborúban egyáltalán nem vett részt. Viszont mivel a megemlékezést szervező Stichting Indisch Platform 2.0 a háborúban életüktől és/vagy vagyonuktól megfosztott hollandok érdekképviseleti szervezete, így már könnyen belátható – a megemlékezés témájának néminemű megerőszakolása révén –, hogy miért került ő is a meghívottak közé. Erre az ellentmondásra többek között a Nederlands Dagblad mai száma hívta fel a figyelmet.

Westerling maga élete végéig védte a „tisztogató akciókat“. Nem tagadta, hogy határozottan lépett fel, de tagadta, hogy háborús bűnöket követett volna el. Szerinte a kialakult helyzet indokolttá tette fellépését. Ő maga 1987-ben halt meg. 2013-ben az indonéziai holland nagykövet bocsánatot kért a kegyetlenségekért, amiket a hollandok dél-Sulawesiben elkövettek és egyeseknek kártérítést adtak. Tavaly került nyilvánosságra egy nagyszabású kutatás eredménye, amely megállapította, hogy a holland hadsereg kegyetlenkedései nem csak gyakoriak voltak, hanem azokat tudatosan alkalmazták elrettentésként és ennek során a korabeli etikai határokat is átlépték.

Forrás: nos.nl, wikipedia.org,