Hollandiában a történelem folyamán több ízben is jártak orosz katonák, és – bármilyen hihetetlennek hangzik mai szemmel nézve – egyik alkalommal sem megszállóként és nem támadó jelleggel. A jelenlegi orosz-ukrán háború fényében ez meglepőnek tűnhet. Lássuk a részleteket.
1799: Angol-orosz partraszállás és a castricumi csata
1795-ben Batáviai Köztársaság néven francia uralom alá kerültek a holland tartományok. A franciaellenes államok ezt persze nem hagyták annyiban és 1799-ben Nagy-Britannia és Ausztria megalakította a második koalíciót, melyhez később mások is csatlakoztak. 1799. augusztus 27-én ez a koalíció expedíciós csapatokat küldött Noord-Holland tartományba, hogy felszabadítsák a Batáv Köztársaság területét. A hadsereg egyesített brit-orosz haderőből állt, és több mint 32 ezer katonát számlált.
Forrás: wikimedia.org/Mr. Nostalgic
A támadásuk kezdetben sikeres volt. Elfoglalták Den Heldert, így a batávai flotta a britek kezébe került, majd szeptemberben egy sor kisebb ütközetet követően október elején Alkmaart is elfoglalták. Észak-Hollandia szinte egésze a brit-orosz csapatok kezére került. A britek készletei azonban idővel kifogytak, ezen kívül pedig egyre több katona szenvedett maláriában. A batáviai csapatok viszont erősítést kaptak a Dél-Hollandiából északra rohanó francia csapatoktól.
A döntő csatára 1799. október 6-án került sor a kombinált francia-batáviai hadsereg és a brit-orosz csapatok között. Az orosz csapatok kénytelenek voltak visszavonulni, majd a brit katonák is menekülőre fogták. A hadjárat lezárásaként október 10-én a koalíció és Franciaország aláírta az alkmaari egyezményt, és az expedíciós haderő kivonult Hollandiából. Ezt a franciák még a párizsi Diadalívre is felírták, Alkmaer néven.
1813: Hollandiát felszabadítják az oroszok!
Hollandia területét 1810-ben a Francia Császárság annektálta, Amszterdam pedig a franciák harmadik francia fővárosa lett. Napóleon kudarccal végződött oroszországi hadjárata után, 1813 októberében azonban a szövetséges csapatok, amelyben az oroszok hadserege volt a legnagyobb, a lipcsei csatában („Népek csatája”) legyőzték Napóleont . Ez megtörte Napóleon uralmát Európában és gyors ütemben szorították vissza a franciákat…
Forrás: wikimedia.org/Rijksmuseum
Amszterdamból orosz kozákok űzték el a franciákat
Az amszterdami városi tanácson belüli nehézkes hatalmi váltást radikálisan felgyorsította egy csapat orosz kozák. 1813 novemberében egy előörsük bátor rohammal bevette Amszterdamot. Ekkoriban született meg a holland alkotmányos monarchia, élén I. Vilmossal. Vagyis nem a francia megszállás előtti köztársaságot állítják immár helyre. A győztes hatalmak segítségével egy rövid időre a mai Belgium és Luxemburg területe is holland kézre kerül és létrejön a Németalföldi Királyság. Az Oroszországgal való kapcsolatot házasság útján erősítették meg: 1816-ban a holland koronaherceg, a későbbi II. Vilmos király és I. Miklós cár nővére, Anna Pavlovna házasságot kötött.
A belga forradalomban is akart volna „segíteni” az orosz cár
Az európai forradalom 1830-as évében a belga lázadók el akartak szakadni Észak-Hollandiától. A nagyhatalmak, köztük az oroszok is, elég gyorsan beletörődtek ebbe. A hollandok azonban nem. Vilmos herceg vette át a katonai művelet irányítását, amely “tíz napos hadjárat” néven vált ismertté. I. Miklós cár fejében persze megfordult, hogy I. Vilmos király segítségére jöjjön. Hiszen ő volt az európai rend őre, és Európa csendőrének nevezték. De a párizsi és brüsszeli forradalmak hatására Varsóban is felkelés tört ki – a lengyelek le akarták rázni az orosz uralmat. Így ez a lázadás lekötötte a cár figyelmét és szó sem lehetett külföldön végrehajtott katonai akcióról.
Második világháború: Több száz szovjet hadifoglyot hurcoltak hollandiai koncentrációs táborokba
A fentiekből (is) láthatjuk, hogy az oroszok katonailag és politikailag is szorosan kapcsolódtak Hollandiához. És akkor korábbi kapcsolatokról, mint pl. Nagy Péter cár korábbi hollandiai tartózkodásáról még nem is beszéltünk…
Az utolsó alkalom amikor orosz katonák jártak Hollandiában, már kevésbé volt dicsőséges. Ezúttal elhurcolt áldozatként, a németek foglyaiként, kényszermunkásaiként érkeztek. Az Amersfoorti táborban és más helyeken mintegy 865, az akkori Szovjetunióban fogságba ejtett katona fekszik holland temetőkben.
Első ízben a Leusden melletti Amersfoortse Rusthofban temettek el 101 áldozatot. Őket még 1941 szeptemberében hurcolták az amertsfoorti táborba. 24-en pár hónapon belül betegségben és kimerültségben haltak meg, a többieket a németek 1942 áprilisában egy tömeges sortűz által kivégezték.
Forrás: wikipedia.org/P.J.L. Laurens
A háború után 1948-ban, a korábbi temető mellett nyílt meg egy új sírkert, Sovjet Ereveld Leusden néven. Ide került még 691 hadifogoly, a Szovjetunióból származó, Németországban alkalmazott kényszermunkás.
Vannak köztük olyan elhurcoltak is, akik – mivel nem oroszok, hanem például grúzok voltak, akik maguk sem szívlelték a szovjet uralmat – életüket mentvén arra vállalkoztak, hogy beálljanak a német hadseregbe és például az Atlanti Fal őrzésében segítették a német megszállókat.
Akit érdekel azoknak a neve, akikről tudnak a holland történészek, azoknak az oorlogsbronnen.nl vonatkozó oldalát ajánlom figyelmébe.
2000 körül kezdték azonosítani az áldozatokat
Remco Reiding újságíró a temető közelében élt, és meglepődött, hogy rokonok soha nem látogatták meg a sírokat. Elhatározta, hogy feltérképezi a volt Szovjetunió országaiban élő hozzátartozókat. Első útja 1998-ban volt. Eddig több mint 250 áldozatot azonosított. Jelenleg (2020) a Stichting Sovjet Ereveld igazgatója.
2025: Leusdenben múzeum nyílt az áldozatok emlékére
Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, számos szponzor visszakozott, de ennek ellenére a Sovjet Ereveld Experience végül mégis megnyílt.
Az áldozatok történeteit meséli el a temető melletti múzeum több formában. Például a látogatók VR-szemüvegen keresztül megnézhetik, min ment keresztül Vlagyimir Botenko szovjet katona. Őt 2000-ben azonosították először, és családját is értesítették sorsáról.
A múzeum azt reméli, hogy a látogatók valóban megismerhetik a szovjet áldozatok történeteit. Léon Wennekes, az Experience megalkotója szerint „ez egy nagyon intenzív élmény, amelyet soha nem lehet elfelejteni.”
Utószó
A fentiekből, vagyis a múltra vonatkozó gyümölcsöző orosz-holland kapcsolatokból alapvetően pozitív, hosszú ideje tartó kapcsolatról lehet beszélni. Az oroszországi bolsevik hatalomátvételt követően ez holland oldalon félelemmé változott és a bizalmatlanság uralkodott el. A hidegháború alatt ez tovább fokozódott és a bizalomhiány azóta sem oldódott fel és a jelenlegi orosz erőszakos katonai és politikai megnyilvánulások sem teszik lehetővé a kapcsolatok javítását. Ezzel együtt jó érzést azt olvasni, hogy bizonyos, alapvető történelmi tények még így sem sikkadnak el és a tiszteletet sikerül megadni ott, ahol az orosz (illetve szovjet) nép(ek) ezt megérdemli(k), és a történelmi emlékezet nem válik teljesen az aktualitások foglyává.
Források: rtvutrecht.nl, wikipedia.org, jozienvanhetreve.nl, geelvinck.nl, isgeschiedenis.nl