Petőfi Sándor: Az őrült
– – – Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába’ vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?… sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem… hahaha!
Szalkszentmárton, 1846. január
Petőfi Sándor: De waanzinnige
Wat stoort gij mij?
Ik heb te doen, heb haast
Van zonnenstralen vlecht ik mij een zweep, een vlammenzweep
Ransel daarmee de wereld af,
Zij zullen jammeren en ik lach,
Zoo lachten zij, toen jammerde ik
Hahaha!
Want zoo is ’t leven: jammer! lach!
Totdat de dood zegt: Ssst!
Ook ik stierf reeds een keer.
Vergiftigd werd mijn waterdronk,
Door, – wien mijn wijn, ik schonk
En wat deed toen dat moordnaarspak
Zijn schurkendaad te dekken?
Toen ik ter aard lag uitgestrekt
Viel ’t snikkend op mij neer.
Opspringen had, ik willen toen
Hun neuzen aftebijten.
Ik deed het niet, liet hun de neus
Dat goed zij kunnen ruiken
Mijn rottend lijk en stik dan maar!
Hahaha!
En waar begroef men mij? … in Afrika.
O, dat was goed,
Want een hyena groef mij uit mijn graf,
De een’ge, die ooit wet mij deed, dat beest,
Ook dat bedroog ik nog:
Aan mijn dijbeen wou het knagen,
En ik gaf het mijn hart tot aas,
Dat was zoo bitter, dat het verrekte daaran
Hahaha!
Wat wil men ook? … zóo gaat het hem,
Die menschen goed wil doen! Wat is de mensch?
Men zegt: de wortel van een bloem,
Die boven in den hemel bloeit.
Maar ’t is niet waar,
Bloem is de mensch, wier wortel is
Beneden in de hel
Een wijze heeft mij ’t zoo gezegd,
Maar ’t was een groote dwaas, door honger ging hij dood,
Waarom niet stal of roof de hij?
Hahaha!
Maar wat lach ik daar als een dwaas,
Waar ik te huilen heb,
Te huilen dat de wereld is zoo slecht.
God huilt ook met zijn wolken vaak,
Dat hij de wereld schiep,
Wat doen die hemeltranen goeds?
Zij vallen neer op die verdoemde aard,
Waar menschen met hun voeten erop treden,
Wat wordt er dan
Van al die hemeltranen? … Slijk!
Hahaha!
O hemel, o hemel, Gij uitgediend soldaat,
De zon is het verdienstkruis op je borst,
En je kleed, versleten wolken zijn je kleed!
Hm, zoo dankt men ook de oude krijgers of
Tot loon van langen dienst:
Een kruis en een versleten pak!
Hahaha!
En weten jullie wat in menschentaal beduidt,
Wanneer de wachtel roept: „pitj-patj“
Dat is zooveel als: „Mijdt de vrouw!“
De vrouw lokt alle mannen steeds tot zich,
Zooals de zee de stroomen lokt,
Waarom? … te worden opgeslokt!
Dat vrouwdier is zoo’n prachtig dier,
Gevaarlijk ja, maar mooi!
In gouden glas een fel vergif,
Ik dronk dien liededrank?
Een halve drop ervan is zoeter nog
Dan eene zee, met honing gansch gevuldt.
Maar ook een halve drop ervan is doodlijker
Dan eene zee, die gansch vergiftigd werd.
Heb jullie al gezien die zee
.Als storm erover ploegt
En doodenzaad er zaaien gaat?
Hebt gij gezien dien storm,
Dien bruinen boerenman,
De bliksemploegschaar in zijn hand?
Hahaha!
Wanneer de vrucht is rijp, dan valt zij van den boom.
Jij, aarde, bent een rijpe vrucht, ik wacht nu op je val,
Ik wacht alleen tot morgen nog,
Komt dan nog ’t laatste oordeel niet,
Dan graaf ik tot de kern der aard,
En breng er buskruit heen,
En heel de wereld blaas ik … poef!
De lucht in …Hahaha!
Fordította: Jan Vreede, Hollandia budapesti alkonzulja, 1926
Forrás: Magyar-holland szemle, 1926/7