A buszsofőröktől a Bijenkorf áruház alkalmazottaiig, a szemétgyűjtőktől az újságírókig: az elmúlt hónapokban számos ágazatban sztrájkoltak a bérek megemeléséért, az inflációs kompenzáció és a kisebb munkateher érdekében. A szakszervezetek azt érzékelik, hogy a munkavállalók körében nő a feszültség. A sztrájkhajlandóság fokozódik, és a tagok száma is nő. A ’90-es évek óta a szakszervezeteket többen hagyták ott, mint ahányan beléptek, de most fordulatot érzékelnek.

További sztrájkok várhatók

Évente Hollandiában átlagosan 25 sztrájk van, de idén úgy tűnik, hogy ezt a számot már az első negyedévben elérik. „Még túl korai lenne valódi nagy sztrájkhullámról beszélni. De látszik, hogy egy kicsit felkavarodott az állóvíz. Úgy gondolom, hogy elég gyújtóanyag van egy zaklatott 2023-as évhez” – mondja Rosa Kösters, a Nemzetközi Társadalomtörténeti Intézet sztrájktörténésze.

Nem csak a pénzről van szó

A múltbéli sztrájkok azt mutatják, hogy többségükben eredményesek, mert az esetek 60 százalékában a követeléseket részben vagy egészben teljesíti a munkáltató. Ennek ellenére a sztrájkok alkalmazása ma már több mindenről szól, mint a 70-es évek nagy sztrájkjai idején. „Fontos különbség az akkori és a mostaniak között a munkaterhelés. Ez most már egyértelműen téma az egészségügyben vagy a buszsofőrök körében” – mondja Kösters kutató. „A ’70-es években ez egyáltalán nem volt így.”

Forrás: nos.nl

Szakszervezetek: 100 ezerrel csökkent a létszám két év alatt

A szakszervezeti tagok száma tovább csökkent. Idén 98 ezerrel kevesebben vannak, mint 2019-ben, ami 6 százalékos csökkenést jelent – jelentette a Központi Statisztikai Hivatal (CBS), amely kétévente méri a tagok számát.

Tíz év alatt több mint 20 százalékos a létszámcsökkenés

Több mint tíz év alatt a szakszervezeti tagok száma 1,9 millióról 1,5 millióra csökkent. 1966 óta a szakszervezeteknek még nem volt ilyen kevés tagja.

„Az elmúlt években a szakszervezetek elkötelezték magukat a rugalmas munkavégzés jobb szabályozása mellett. Ezt a munkáltatók is átvették. Tehát azt mondhatjuk, hogy a tagok csökkenő száma ellenére a szakszervezetek még mindig számítanak” – mondja Niels Jansen, az Amszterdami Egyetem munkajogi előadója.

Különösen az idősebb férfiak és nők tagjai valamelyik szakszervezetnek. A szakszervezeti tagok 22 százaléka már elérte a nyugdíjkorhatárt. 2019-ben ez az árfolyam még 18 százalék volt. A Statisztikai Hivatal szerint ez azért van, mert a nyugdíjkorhatár elérése után számos szakszervezeti tag fenntartja tagságát.

Sokan nem is gondolnak a tagságra

Más korcsoportokban mind a férfi, mind a női tagok száma csökkent. Az Országos Munkakörülmények Felmérése (Nationale Enquête Arbeidsomstandigheden) azt mutatja, hogy sokan azért nem tagjai a szakszervezetnek, mert soha nem gondoltak komolyan ennek lehetőségére.

Az oktatásban a legmagasabb a szakszervezeti tagsággal rendelkező munkavállalók aránya: 31 százalék. Szintén sok közigazgatási, valamint a közlekedési és raktározási dolgozó dönt a belépés mellett: közel 30 százalék. A szervezettségi arány a kommunikációs és információs szektorban a legalacsonyabb: 6 százalék.

„Különösen azokban az ágazatokban van sok tag, ahol erős alkupozíciójuk van és ahol a munkáltatók érzékenyek a szakszervezetek fellépésére. Gondoljunk csak a vasutakra vagy a fémiparra: ott viszonylag sokat érhetnek el a dolgozók sztrájkkal. A többi ágazatban, például a kiskereskedelemben a szakszervezetek tényleg nem elég erősek” – mondja Jansen.

Mi újság a rugalmas szerződésekkel?

Jansen nem számít arra, hogy a bérek meredeken emelkedni fognak, még most sem, amikor a munkavállalók viszonylag erős tárgyalási pozícióval rendelkeznek az áremelkedések és a munkaerőhiány miatt. A kollektív munkaszerződések általi bérfejlesztés 30 éve nagyjából nulla. „Ez egyféleképpen része a konszenzusos modellnek: mérsékelt béremelések a magas szintű foglalkoztatásért cserébe. Azt ugyan láthatjuk, hogy az egyes munkavállalók bére emelkedik, de a kollektív munkaszerződésben rögzített bérek nem nőnek.

Jansen szerint fontos pillanat az a megállapodás, amelyet a szakszervezetek és a munkáltatók kötöttek a munkaerőpiac reformjáról a rugalmas munkavégzés korlátozásával. „Lehet, hogy a szakszervezetek ismét megmutathatják, hogy teszik a dolgukat, de ez nem feltétlenül vezet nagyobb tagsághoz. Ilyenkor a kollektív tárgyalások is izgalmassá válnak. Az emberek jobban látják a problémákat, ugyanakkor átütő erejük is csökken egyúttal.”

Forrás: nos.nl

Kép forrása: flickr.com/FNV Bondgenoten