Petőfi Sándor, Madách Imre, Tompa Mihály… Nemzetünk nagy 19. századi költői közül őket mind Adèle Opzoomer (1856-1925), vagy írói álnevén A.S.C. Wallis segítségével olvashatták először holland nyelven. Első magyar nyelvű műfordítása Madách Imre Ember tragédiája volt 1887-ben [De tragedie van den Mensch], aztán jött korának többi kiemelkedő magyar költője. Mi magyarok csak a hála hangján szólhatunk nevéről.

Nemrég, 2014-ben szobrot is emeltek neki, Jaap Hartman holland képzőművész alkotása a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum kertjében, a Műfordítói Szoborparkban áll. Hála neki érte.

Adèle Opzoomer öröksége a mai napig él: neki köszönhetően még tavaly is, a Petőfi 200 rendezvényei keretében is számos ünnepségen megszólalhattak hollandul is nagy költőnk versei Hollandia-szerte.

Rá emlékezve ajánljuk olvasóink figyelmébe Vidor Marcell versét, mely 1926-ban első ízben a Magyar Tudományos Akadémia épületében egy Wallis-emlékünnepélyen hangzott el, alig egy évvel halála után.

Wallis emlékezete

Hol volt, hol nem volt … régen sok-sok évvel
— Felér ily élet egy remek mesével —
Egy hollandi lány, lelke szép világ
S egy külföldjáró jó magyar diák.

Egymást meglátták s mindjárt megszerették,
Mint tündérlányok és tündérleventék …
Nincs soha vége az olyan mesének,
Melynek hősei a szívünkben élnek.

Hollandi kertben minékünk termettél!
Opzoomer Adél, magyar asszony lettél!
Magyar nagyasszony! Holdak megújulnak
S bő könnyeink még mindig érted húllnak!

A. S. C. Wallis: írtál rólunk, írtál
Szíved vérével. Sírtál értünk, sírtál,
Melyen nagy múltunk kútjába leszálltál,
Mindig féltettél, óvtál, megcsodáltál.

Tündérszárnyakkal, jövőnkért zokogva,
Vittél magaddal föl a csillagokba!
S kik szertehulltunk, mint az „oldott kéve”,
Ültettél minket más nemzet szívébe!

Hogy láttassunk és minkmagunk is lássunk,
Azért lettél te a mi Messiásunk
És az maradtál éltedben-holtodban:
Ki sápadtan ülsz most holdudvarodban.

Kit megismertél húsz es néhány évvel:
Most beszélgetsz te bölcs Madách Imrével,
Ki tudja, míg a sorsfordulást várja,
Hogy egy az ember s hon tragédiája!

Látunk téged te glórias, te áldott!
Petőfi, Arany, Tompa társaságod
S magyar poéta, ahány ott fönn székel,
Mind úgy tart téged szép magyar mesékkel.

Fülnek és szívnek édes ária:
Wesselényi és Szécsi Mária,
Dalos mennyország zamatos jó méze,
Petőfi derék, szép János vitéze.

Magyar költők most ott állnak megetted,
Mert amit tettél, nemzetünkért tetted,
Mi kivirágzott a magyar bokorba,
Fontad gyöngéden szép holland csokorba.

Kis Hollandia és kis Magyarország,
Éhes országok lelkünk ki nem fosztják
Es csüggedetlen törnek ők előre
Míg dicsőségük nem hág delelőre!

Hol volt, hol nem volt … ó ez nemcsak alom!
A magyar élet útjait ha járom,
Észak haván s hol rámragyog a Dél,
Látlak Antalné Opzoomer Adél!

Hű kezed egy bölcs püspöknek kezében,
Hű lelked egy hű országnak lelkében,
Körullebegnek bús magyar dalok
S megáldanak a síró angyalok!

Vidor Marcell, 1926
Megjelent a Magyar-Holland Szemle 1926/11. számában

Adele Opzoomer magyar vonatkozású fontosabb művei, fordításai

1887: De Tragedie van den Mensch [Az ember tragédiája]

1889: Schetsen uit de Hongaarsche poëzie – I. Alexander Petöfi De Gids 1889 III 1-49. – II. Michael Tompa De Gids 1889 185-220. – III. Koloman Toth De Gids 1889 IV 68-90. [Három tanulmány Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Tóth Kálmán költészetéről. Saját fordításokkal illusztrálta bemutató szövegét]

1905: Een Hongaarsche Samenzwering. [Holland nyelvű történelmi dráma az Wesselényi-összesküvés témájáról]

1921: De volkskunst der Zevenberger Hongaren. [Viski Károly etnográfus Erdélyi magyarság. Népművészet (1920) című művének fordítása]

1924: Gedichten [van Alexander Petőfi]. [Ez legnagyobb részt az 1889-as Petőfi-tanulmány versfordításait, versfordítás-töredékeit tartalmazza]

Magyar nyelven csak egy regénye jelent Szerelmi álom 1795-ben címmel meg illetve néhány tanulmánya. Ezek közül kiemelkedő az Ember tragédiájának holland kiadása elé írt tanulmánya, melyet Erdélyi Károly fordított le. Megjelent a Magyar Könyvtár című sorozat 719. számában, 1914-ben.

Kép forrása: kozterkep.hu/Hársch Ferenc CC BY-SA 4.0