Beatrijs Ritsema szociológus hosszú évek óta hűségesen válaszol olvasóinak kortárs illemtani kérdésekre a Trouw nevű országos napilapban. Jóváhagyásával havi két alkalommal egy-egy olyan kérdésre adunk választ cikkét lefordítva, amit olvasóitól kapott. Sorozatunk többi részét itt olvashatod el: https://hollandhirek.nl/kategoriak/holland-illemtan/
Kedves Beatrijs,
Egyik barátnőm nemsokára bulit szervez születésnapja alkalmából. Amikor nemrég összefutottunk, csak úgy mellékesen megkérdeztem: ‘És hány éves leszel?’. Tudom, hogy ötvenen túl van, én magam 48 éves nő vagyok. Váratlanul heves volt a reakciója, ami lényegében abból állt, hogy senki – de szó szerint senki – ilyet nem kérdezhet soha, senkitől. Szerinte egyszerűen lényegtelen a téma, és udvariatlan a kérdés. Igaz, én is azt tanultam, hogy egy hölgytől nem kérdezhetjük meg az életkorát, de vajon ez a szabály most is érvényes?
Udvariatlan kérdező
Kedves Udvariatlan kérdező,
Mivel az évek elmúltával hervad a fiatalos szépség, egyes nők számára a kb. 35 év fölötti életkor kimondása is olyan, mintha azt mondanák, hogy egy lábbal a sírban állnak. Aki a saját életkorát szégyenletes, gennyező sebnek tekinti, nem szívesen nyilatkozik ebben a témában és szemtelenségnek tartja az erre vonatkozó kendőzetlen kérdést. Másrészt vannak bőven olyan nők is, akiknek nem jelent gondot az életkoruk. Mivel nem tudhatjuk, hogy melyik nő melyik kategóriába tartozik, a biztonság kedvéért jobban tesszük, ha nem vetjük fel az életkor-kérdést. Néha nem elkerülhető, amikor például valamilyen adatlapot kell kitölteni, szerződést kell kötni, munkaszerződést kell aláírni, vagy amikor a hölgynek orvossal van dolga. A közeli ismerősök nagyon jól tudják, hány éves az illető nő, és ha egy barátnő nem tudja a pontos életkort, nem gond, ha rákérdez. Azonban a legtöbb hölgy nem szereti, amikor az életkorát parancsszóra kell bemondania kíváncsiskodó kívülállóknak.
Tehát vagy nem tekinti Önt igazi barátnőnek, vagy nagyon szigorúan határolja be, kivel osztja meg életkorának titkát. Talán senkit sem avat be ebbe a privát titokba. Egyes nők (de akár férfiak is) annyira szoronganak a számok átka miatt, hogy életkorukat mindenki előtt titokban tartják, vagy egyenesen hazudnak róla. Vagy haragra gerjednek, mint az ön barátnője. Javaslom, hogy ezentúl kerülje ezt az érzékeny témát. Noha barátnője azt állítja, nem számít az életkor, de valójában mégis elég fontos ahhoz, hogy emiatt mérges legyen önre. Viszont nem tűnik jó ötletnek őt erre figyelmeztetni.
Olvasói reakciók
1. Én (férfi) nagyon kellemetlennek találom, ha rákérdeznek életkoromra. Különösen a hölgyek szeretnek ebből “sportot űzni”. Szoktam hagyni, hadd maradjanak kíváncsiak, mert ha 5 vagy több évvel idősebb vagy, akkor már nem érdekled őket és a piaci értéked nulla… vagyis zéró. Bejáratott válaszom az ilyen kérdésekre a következő: “Már elmúltam 47.” Mire beszélgetőpartnerem így felel: “Én is.” Én pedig: “Akkor mindketten ugyanannyi évesek vagyunk”. Néha így folytatom: ”Én nem diszkriminálok életkor alapján. Az életkor semmit sem jelent: lehetsz még 90 évesen is zongorista vagy karmester, de az is lehet, hogy már 40 évesen örökre tolószékben kell ülnöd; nem akarom, hogy életkorom alapján ítéljenek meg, hanem inkább azt szeretem, ha tudásom, tapasztalataim, jellemem, erkölcsi értékeim alapján alkotnak véleményt.”
Az egyik csoportos utazás során egy úriember rákérdezett életkoromra. A szokásos választ adtam. Ő viszont később újra próbálkozott: „Azért kell tudnom ezt, mert az út végén a legidősebb mondhat köszönetet az idegenvezetőnek és a sofőrnek.”
Én erre csak ennyit mondtam: „Hát akkor legyen Ön az idősebbik!”
2. Én egy fiatal hölgy vagyok, de mégis nagyon udvariatlannak tartom, ha idegenek megkérdezik ezt tőlem. Két barátnő között viszont nem kellene ez bajt okozzon, ha pedig a megkérdezett ezt mégse szeretné, akkor elég, ha annyit mond, hogy nem tetszik neki ez a kérdés.
Forrás: beatrijs.com