Beatrijs Ritsema szociológus hosszú évek óta hűségesen válaszol olvasóinak kortárs illemtani kérdésekre a Trouw nevű országos napilapban. Jóváhagyásával havi két alkalommal egy-egy olyan kérdésre adunk választ cikkét lefordítva, amit olvasóitól kapott. A sorozat többi magyarra fordított részét ITT találjátok.
Kedves Beatrijs!
Mi, 60 évesen, már harminc éve egy falu nagyon csendes részében élünk. Néhány hónappal ezelőtt (közvetlenül a járvány miatti korlátozások lejárta után) új szomszédok költöztek mellénk: egy kedves, harmincnál fiatalabb fiatal pár. A járványügyi dolgok miatt még nem láthattuk vendégül őket, de párszor már beszélgettünk a kerítésen át, és megállapodtunk abban, hogy kávézunk egyet, amint ez újra lehetséges lesz. Nagyon kedves emberek, de van egy dolog, ami zavar minket: a szomszéd a nap nagy részében kihangosítóval telefonál ügyfeleivel a kertben, és közben fel-alá sétálgat. Ez bosszant minket, mert a kertünkben üldögélve pontosan halljuk, amit mond. Ez egyszerűen elkerülhetetlen. Azt gondoljuk, hogy biztos nem veszi észre, mennyire zavar ez minket. Nem szívesen vetjük fel ezt most, mielőtt jobban megismerkedtünk volna. Nem akarjuk, hogy azt gondolják, folyton nyafogunk és mindig helyreutasítgatjuk szomszédainkat. Hogyan közelíthetjük meg helyesen ezt a kérdést?
Jelige: Telefonálás a kertben!
Kedves Telefonálás a kertben!
A lehető leghamarabb szervezze meg, hogy találkozhassanak. Igaza van abban, hogy a szomszédok megismerése fontosabb annál, mint hogy már előtte kritikát fogalmazzanak meg velük szemben. Ugyanakkor a probléma valóban sürgető. Ellenőrizzék az időjárás-előrejelzést a következő napokra, és ha szép nyári időjárásra van kilátás, akkor megbeszélhetik, hogy a kertben találkoznak a szomszédokkal egy kávé (vagy tea vagy egy pohár ital) mellett. A kertben a fertőzés veszélye nélkül találkozhatnak.
A beszélgetés során, ahol leginkább hétköznapi témák és mindenféle egyéb kisebb ügyek szoktak felmerülni, biztos szóba fog kerülni a szomszéd munkája is. Elmondja majd, mivel foglalkozik, és ez lehet az a pillanat, amikor elmondhatja, hogy Ön sajnos szó szerint nyomon követheti telefonbeszélgetéseit a kertben, és hogy nem tudja ezt elkerülni. Mondja el azt is neki, hogy aggódik a szomszéd ügyfeleinek bizalmas dolgai miatt is, amely így „nyilvánossá” válnak, és javasolja neki azt, hogy ezeket a beszélgetéseket a háza belsejében folytassa le. A hétköznapi témákról folytatott kedves szomszédolós beszélgetés és egy kis kölcsönös jóindulat biztos elég lesz ahhoz, hogy a szomszéd a telefonálási szokásait megváltoztassa.
Olvasói hozzászólás:
Ismerős a téma: Van egy szomszédom, aki néha nagyon hangosan beszélget az erkélyen egy kelet-európai nyelven. Ilyenkor felállok, és azt mondom neki, hogy beszéljen kicsit halkabban.
Igenám, szót fogad. De egy idő után újra rákezd. Mostanra sok időt fektettünk a kapcsolatba, ittunk együtt kávét és néha egy kicsit segítségünk egymásnak, ahogyan az jó szomszédok között szokás.
Később elmagyaráztam neki, hogy jó hangja van ahhoz, hogy halat vagy zöldséget adjon el a piacon, de nem helyénvaló, hogy ilyen hangosan beszéljen. A jó kapcsolat miatt nem veszünk össze, és ő is megérti a helyzetet. Különösen akkor kellemetlen ez, amikor élvezzük a napsütést egy gyönyörű könyvvel a kezünkben. A kérdést viselkedési problémaként vetem fel, és nem az ő személyével van bajom.
Forrás: beatrijs.com