A Nemzeti Összetartozás Napja van június 4-én. Ennek dátuma a trianoni békediktátum aláírásával esik egybe, mely a bő ezer éves magyar államiság megszokott kereteit rombolta le és egyúttal nemzeti önazonosságunk újragondolására, újraalkotására kényszerített és kényszerít mindmáig. Cikkünkben ennek kapcsán azt idézzük fel, hogy az 1920 körüli évek fordulóján mi láthattak a hollandok a magyarokból és Magyarországból, illetve miként viszonyultak hozzánk.

Prelúdium: közös holland-magyar múltunk Trianon előtt

Hollandiát a függetlenségi háborúja (Tachtigjarige Oorlog, magyarul hollandválása óta szoros kapcsolat, vallási és lelki rokonság fűzte a magyarokhoz. Az 1600-as években az erdélyi fejedelmek fontos szövetségesei voltak az önállóságukért küzdő hollandokkal. Erről több ízben is írtunk (lásd például: Brandenburgi Katalin házassági nyakéke). Ettől nem teljesen függetlenül a 17-18. században „tömegesen” jöttek Hollandiába egyetemi tanulmányokat végző diákok: az ún. peregrináció révén ezernél is több, főként protestáns hallgató érkezett a kor holland egyetemeire.

Ez a kapcsolat tovább folytatódott a 19. század során is, bár jóval kisebb mértékben. Ebből a századból olyan jelentős személyiségek váltak később a magyar tudományos közéletben jeles személyekké, mint felsőgelléri Antal Géza dunántúli református püspök és országgyűlési képviselő, Zoványi Jenő, az első holland-magyar szótár szerzője. A 20. század elejére viszonylag befolyásos, bár nagyságát tekintve kis létszámú és területileg vélhetően szétszórt magyar közösség élt Hollandiában.

Első világháború: Hollandia és az Osztrák-Magyar Monarchia

Hollandia az első világháború idején a fegyveres semlegesség mellett döntött és ezt akkor még a németek sem sértették meg, mint a következő világégés idején. Bár fegyveresen nem vettek részt a hollandok a háborúban, például katonakórházak személyzetét biztosították és természetesen számos belga menekültet fogadtak be.

Ami a katonakórházakat illeti, mindkét harcoló félnek nyújtottak efféle humanitárius segítséget. Ennek kapcsán például Budapesten is volt egy tábori kórház, a jelenlegi Bethesda épületében. A holland személyzet vezető személyiségei között találjuk Johanna és Henriette Kuypert is, Abraham Kuyper volt miniszterelnök lányait is.

És hogy tényleg semlegesek voltak-e a hollandok? Bár fegyverrel senki oldalán sem léptek harcba, de a holland államot szimpátiája egyértelműen a németek felé húzta őket: menedéket adtak Vilmos császárnak a háború végét követő zűrzavaros időkben és a háborút lezáró fegyverszünet napjaiban például egy nyolcvanezres német seregnek megengedték, hogy területükön áthaladva menekülhessenek az antant csapatai elől – „természetesen” hadizsákmányt is cipeltek magukkal a katonák… Ezeket a történeteket részletesebben olvashatók például Maarten J. Aalders: Holland-magyar kapcsolatok a két világháború között című könyvében is.

Kik voltak Hollandiában 1918 után?

A fent említett peregrinusok köreihez köthető személyektől eltekintve a világháborút megelőző „boldog békeidőkben” is kerültek Hollandiába magyarok. Csak hogy néhány nevet említsünk: köztük volt Góth Móric festőművész (és szintén festőművész lánya Sára), Huszár Vilmos (a befolyásos holland De Stijl mozgalom egyik alapítója), vagy Mendlik Oszkár festőművész. Ezen kívül az arisztokrácia köreiben is éltek néhányan, akik hollandokkal házasodtak korábban és Hollandiában voltak kapcsolataik.

Hollandiai magyar diplomácia Trianon előtt: Zűrzavaros évek

Az Osztrák-Magyar Monarchiában a külügyminisztérium közös volt, önálló diplomáciai képviselete nem volt Magyarországnak Hágában. A hágai követségen a háborús években például verseghi Nagy Elek szolgált. Amint a háború véget ért, diplomáciai szempontból is zavaros idők következtek Budapesten. Odahaza előbb a Károlyi nevével fémjelzett „őszirózsás polgáriak”, majd a Kun Béla vezetésével a kommunisták kezébe került a hatalom.

Mindeközben Hágában a jobboldali-keresztény kormányzat erős gyanakvással, ellenségesen viszonyult a folyamatosan balra tolódó kormányzathoz. Károlyi Mihály, majd később Kun Béla alatt a diplomáciai képviseletet Bölöni Györgyre bízták, de a hollandok minden jel szerint nem ismerték el őt törvényes magyar nagykövetnek. Erről bárki meggyőződhet, aki átolvassa a korabeli holland sajtó – nem létező – cikkeit Bölöni 1919-es követi tevékenységéről. Bölöni hágai követi megbízásáról csupán magyar híradásokból és későbbi életrajzokból tudunk. A részleteket illetően vélhetően levéltári kutatásokra lenne szükség az Országos Levéltárban. Bölöni később egyébként, a kommunista hatalomátvétel után immár hivatalosan is visszatért nagykövetként Hágába (1948-1951).

Tihanyi Lajos: Bölöni György portréja (1912)
Forrás: wikipedia.org

A trianoni országvesztéshez vezető úton egyébként a Károlyi-kormányzat gyakorlatilag mindenkivel összefogott, hogy próbálja az agresszívan fellépő antantot jobb belátásra bírni és a várhatóan tragikus békefeltételeket enyhíteni. Ennek kapcsán például a magyar külügyminisztériumból az egyházak segélykérő táviratot küldtek Hollandiába és a bizottság részéről Antal Géza Károlyinak is jelentést tett.

Felsőgelléri Antal Géza
Forrás: Pongrácz József: Dr. Antal Géza református püspök irodalmi munkássága. 1881-1928.

A Hollandiában tartózkodó vezető politikusok köréhez sorolható gróf Bánffy Miklós, aki leginkább menekültként élt Hágában. Ő később 1921-1922-ben Magyarország külügyminisztere volt. Hollandiai tartózkodásának (1919) időszakáról Huszonöt év című, 1945-ben írt visszaemlékezésében lehet elolvasni (Bánffy Miklós: Egy erdélyi gróf emlékiratai. Helikon Kiadó, 2018).

Bánffy Miklós mellszobra a szegedi Dóm téren
Forrás: wikipedia.org/Szilas

Nagy Elek lett az első akkreditált hágai magyar követ

Verseghi Nagy Elek 1919-től képviselte hivatalosan Magyarországot Hágában, bár gyakorlatilag már 1914 óta Hollandiában dolgozott diplomataként, az Osztrák-Magyar Monarchia követségének másodtitkáraként. A jelenlegi követség is őt tartja az első hollandiai magyar követnek Hollandiában.

Nagy Elek fontos időben lett a magyar diplomácia vezetője – az ő ideje alatt indult el és teljesedett ki a holland-magyar gyermekvonatok története – mintegy 30 ezer magyar gyerek töltött hosszabb-rövidebb időt, hogy magához térjen a háború által nyomorba döntött Magyarországon uralkodó nélkülözéstől.

Az akció nagyjából 1927-ig tartott és a holland sajtóban cikkek százai szóltak a magyar rászorulók számára történő gyűjtésekről, segélyakciókról. Akit ennek részletei érdekelnek, azoknak szívből ajánljuk a Réthelyi Orsolya és Perényi Roland által szervezett kiállítás katalógus-kötetét (Úti cél: Remény. A nemzetközi gyermekvonat-akció a két világháború között. Időszaki Kiállítás a BTM Vármúzeumában. Budapest 2022, Martin Opitz Kiadó)

Számos egyéb bizonyítéka is van ennek, de fontos tételként szögezhetjük le: Hollandia az újjáalakuló Magyar Királyság fontos informális szövetségese és támogatója volt a Trianonhoz vezető és az utána következő években is.

Úti cél: Remény kiállítás plakátja
Forrás: varmuzeum.hu

Nagy Elek követségi megbízatása leteltével holland feleséggel tért haza: Johanna Elizabeth Janssent vette el 1918 augusztusában. Felesége hozományában található egy empire stílusú ülőgarnitúra, ami Bonaparte Lajos holland király amszterdami palotájából került előbb röjtökmuzsaji kastélyába, és most az Iparművészeti Múzeumban látható.

Menekültek a Tanácsköztársaság bukását követően

A Horthy Miklós fémjelezte rendszer hatalomátvételét követően a vörösökkel együttműködő vagy a Tanácsköztársaságot támogatók közül sokan kényszerültek külföldre. Nem találtunk egyelőre jó áttekintő leírást arról, hogy Hollandiába hányan kerültek. Így csak egy példát említünk a későbbiek során ismertté vált nevesebb személyiségek közül.

Telcs Ede 1920-tól kezdődően két évig Hollandiában élt, ahol egy ezüstműves barátja jóvoltából plakettek készítésével kereste meg a mindennapi betevőt. Aki egy bővebb áttekintést szeretne látni Telcs hollandiai munkáiból, az itt találhat száznál is több alkotást.

Aaltje Noordewier Reddingius portréja, 1921>
CC BY-SA 4.0 1921
Forrás: wikipedia.org/Peter bankers