Nagyon bosszantó, ha nem veheted fel a szabadságnapokat, amikért megdolgoztál. Például azért, mert a főnök nem adta ki a szabadságnapjaidat.
Először is: milyen fajta szabadságokra van joga mindenkinek?
Itt elsősorban a pihenőszabadságokról írunk. Persze vannak egyéb fajta munkaszüneti napok, vagy szülőként kaphatsz például gyereknevelési szabadságot (ouderschapsverlof), a nők szülési szabadságát (geboorteverlof), betegszabadság (ziekteverzuim). De most nem ezekről van szó.
Milyen fajta holland pihenő szabadságok vannak ?
Egyrészt vannak az ún. törvényes szabadság-napok (wettelijke vakantiedagen). Ezt a holland polgári törvénykönyv 7. könyv 634-645 paragrafusai szabályozzák. Egyszerűsített formában erről már mi is írtunk ITT.
Ezen felül egyéni vagy kollektív munkaszerződés még plusz (pihenő-)szabadságnapokat (bovenwettelijke vakantiedagen) biztosíthat a munkavállalóknak.
Mikor évülnek el a törvényes szabadságnapok?
Azok a törvényes szabadságok, amelyeket nem vett ki a munkavállaló egy adott évben, hat hónappal azt követően járnak le, amelyik naptári évben az járt volna. (Polgári Törvénykönyv 7. cikk, 640a. cikk) A 2022-ben felhalmozott szabadságok például 2023. július 1-jén járnak le. Kollektív szerződés vagy írásbeli megállapodás esetén hosszabb lejárati időről is meg lehetett állapodni.
Van amikor csak 5 év után évül el a szabadságigény
A következő esetekben a fel nem vett pihenőnapok csak 5 év után évülnek el:
- Akkor, ha nem tudtad időben kivenni a törvényes szabadságnapokat. Például azért, mert beteg voltál. Vagy azért, mert a munkáltatód (mondjuk munkaterheléssel) lehetetlenné tette számodra, hogy (elég) szabadságot vegyél ki;
- ha törvényen kívüli szabadnapjaid vannak.
Az 5 évet ahhoz az évhez képest kell számítani, amelyikre a szabadságigény vonatkozott.
A munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót, mielőtt elévülne a szabadságra való jogosultság
Az Európai Unió ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a szabadságnapok elévülésére további feltételek is vonatkoznak. Ezek a további követelmények a munkáltató és a munkavállaló közötti kapcsolatra vonatkoznak. Például a Max Planck-ügyben hozott ítéletből az következik, hogy a munkáltatótól elvárható, hogy konkrétan és teljesen érthetően biztosítsa, hogy a munkavállalónak ténylegesen lehetősége legyen arra, hogy fizetéssel folyósítása mellett felvegye szabadságát. Szükség esetén a munkáltatónak hivatalosan is ösztökélnie kell a munkavállalót erre. A munkáltató köteles továbbá időben és pontosan tájékoztatni a munkavállalót arról, hogy a szabadságos napokat hat hónap múlva elveszíti.
Időnként nincs időkorlátja a szabadság-igény elévülésének
Ebben az értelemben rendelkezett tegnap az Európai Bíróság egy friss ítéletében (C-120/21), amit a német legfelsőbb munkaügyi bíróság kérésére hozott. A konkrét jogesetben a munkavállaló utólagos szabadságigénye összesen 19 évnyi időszakról szólt. Itt az történt, hogy a munkaadó túlzott munkaterhelése lehetetlenné tette a szabadság felvételét ÉS a munkáltató nem tett eleget kötelezettségének, hogy felhívja a figyelmet az elévülés veszélyére. A bíróság kimondta, hogy ilyen esetben nincs elévülési idő (a német jog ezt eredetileg 3 évben határozta meg).
Más a helyzet a törvényes szabadságon felüli pihenőszabadságos napok vonatkozásában
Holland vonatkozásban fontos még releváns egy 2015-ös ítélet (ECLI:NL:GHDHA:2021:2386) is. Ebből az derül ki, hogy – hasonló feltételek mellett – a törvényes szabadságon felüli szabadnapok vonatkozásában viszont igenis érvényes az ötéves elévülési idő.
Forrás: rijksoverheid.nl, vijverbergadvocaten.nl,